Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

megtakarított pénze kellett ahhoz, hogy szolgát vásároljon. A család, nélküli katonáknak erre jobban tellett. Az utóbbiak számra nézve azonban erősen kisebbségben voltak a nősekkel szemben.

42 A III. századi katonavárosban élt veteránusok, ha lehet, még nagyobb társadalmi megbecsülésben állottak, mint a korábbi időkben. Az aranygyűrű viselésének joga (ius anuli aurei) a lovagrendűeknek kijáró társadalmi rangot biztosított számukra. Feltűnő ezzel szemben, hogy ez a tekintélyes és anyagiakban is eléggé tehetős veteranus réteg nem vette ki súlyának megfelelően részét a colonia igazgatásából. Ennek pedig az a magyarázata, hogy a tanácstagságot vállalt veteranus elvesztette a kiszolgált katonákat megillető privilégiumokat. A III. századi város ismert decurio-i polgári foglalkozásúak. Az ismert decuriók példája arra mutat, hogy a III. századi katonavárosszervezetében nem a veteránusok, hanem helyi és bevándorolt kereskedők, pénzemberek játszották a vezető szerepet.

43 Vessünk végül egy rövid pillantást a veteránusok gyerekeinek pályafutására. Az idevonatkozó feliratok arról tanúskodnak, hogy a kiszolgált katonák fiai többnyire valamilyen polgári foglalkozást választottak. Egy részük a polgárvárosba költözött, és az ottani municipalis életben vállalt szerepet.

44 De nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a példákat sem, amikor a veteranus fia apja katonafoglalkozását folytatta. Aligha a hagyományozás szeszélye, hogy kivétel nélkül a leszerelt tisztesek fiai léptek apjuk nyomdokaiba, és e fiúkat többnyire irodai szolgálatra vezényelték. Az ismert példák arra utalnak, hogy a helyi katonai közigazgatás utánpótlása a III. században mindinkább a polgári és a katonaváros vezető rétegéből, a decuriók és a leszerelt tisztesek gyerekeiből került ki. Az utóbbiak közül P. Aelius Martialis, a légió fegyverraktára egykori őrének fia, P. Ael. Aelianus futotta be a legnagyobb karriert. A hatvanas évek közepén, amikor a senatorokat eltávolították a hadsereg tisztikarából, a lovagrendűnek számító Aelianust az aquincumi légió parancsnokául nevezték ki.

45 A veteránusok mellett külön szükséges foglalkoznunk a ténylegesen szolgáló katonák táborvárosban élt hozzátartozóival, családjaival. Azóta, hogy Septimius Severus a Róma városi praetorianus gárda, a császári testőrlovasok és a tengerészkatonák kivételével megengedte a többi alakulatban szolgáló katonák nősülését, a törvényes katonafeleségek Aquincumban is mindinkább kiszorították a korábban ágyasként megtűrt rabnőket, illetőleg élettársakat. Azonban ezután sem ment ritkaságszámba, főként a közkatonánál magasabb zsoldkerettel rendelkező tisztesek és tisztek körében, hogy ágyast tartottak, vagy rabnőjüket vették feleségül. A legtöbb tisztes és tiszt és valamennyi ismert légionárius törvényes felesége azonban szabad születésű nő. Az aquincumi katonai és polgári feliratokon a törvényes feleség megjelölése coniunx, elvétve a római jog szerinti házastársat megillető uxor. A megkülönböztetés aligha a cum manu és a sine manu házasságokra vonatkozik, minthogy a memus-házasság a III. századtól kezdve már nem létezett.

46 Valószínűbb, hogy a tartományokban a peregrinusok közötti házasság, valamint a polgárkatonáknál sokáig megtűrt concubinatus terminológiája — a feleség mindkét esetben coniunx — maradt használatban azután is, hogy a Caracalla-féle jogadományozás következtében a kelet-pannoniai határsáv polgári lakosságának nagyobb része már a római polgárjog birtokába jutott. A magasabb zsoldkeret révén gazdasági háttere lehet annak, hogy az aktív katonák családjaira vonatkozó emlékanyagban a tisztek (századparancsnokok), tisztesek (kürtös, jelvény vivő, a katonai közigazgatásban alkalmazott beneficiarii) és a közkatonánál magasabb zsoldkeretet élvező különleges beosztású katonák (műszakiak és irodisták, tolmácsok, duplazsoldosok, kiemelt beosztásúak) feleségeivel, gyermekeivel találkozunk a leggyakrabban. Ezek számarányához viszonyítva aránylag kevés az egyszerű légionárius feleségét-családját említő feliratos emlék. Arra is felfigyelhetünk, hogy a törvényes házasságban élt legionáriusok szolgálati éveik nagyobb részét, adataink szerint 17 22 stipendiumot, már letöltötték. Ha nem ismernénk az egykorú Herodianus elbeszélését, aki Severus Alexander perzsa hadjáratában részt vett illyricumi katonaság, köztük az aquincumi légió lázongását a katonáknak az otthon hagyott gyermekeik és asszonyaik sorsáért való aggódásával indokolja, a töredékes feliratos anyag alapján az a benyomásunk alakulhatna ki, hogy a közkatonák nagy része nem is élt a törvényes házasságkötés jogával. Természetesen erre is találunk példákat elsősorban az újoncéveiket szolgáló katonák körében. Az idézett Herodianus-hely, valamint a veteranus-feliratok adatainak világánál valószínűbb azonban, hogy a hosszabb ideje szolgáló közkatonák többsége a III. század első felében már nős volt, és átlagban két-három tagú család eltartásáról gondoskodott. A III. századi katonaváros lakosságának a katonák családjai egyik aránylag népes rétegét adták. A termelésben ez a réteg nem vett részt. A ténylegesen szolgáló katonaférjek tartották el.

47 A tényleges katonák családtagjainak, valamint a veteránusok és családjaik társadalmi helyzetét a katonaférj vagy családfenntartó rendfokozata határozta meg. A veteranus polgári foglalkozása, lett légyen vállalkozó, iparos vagy gazdálkodó, a szociális helyzetét befolyásolta, de A veteránusok megbecsülése A veteránusok fiainak pályaválasztása A ténylegesen szolgnlá katonák családjai