Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)
Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG
Municipium Aquincum A városi jogadományozás formája Szervezeti eltérések Hadrianus korában Municipium és a civitas Eraviscorum A feliratokon említett városi hivatalok Nem sokkal ezt követően, valószínűleg 124-ben, amikor Hadrianus személyesen meglátogatta a pannóniai határvidéket, az aquincumi telep városi önkormányzatot jelentő municipalis jogokat kapott. Aquincummal egy időben emelték Carnuntumot is municipium rangra. Mindkét esetben a helytartói székhely polgári jellegű települését, egyúttal egy-egy bennszülött civitas központját érte ez a kitüntetés. A romanizáció mértéke vagy a légió közelsége az utóbbi Vindobona és Brigetio esetében is fennállott egyik intézkedésnél sem játszott különösebb szerepet. A városi jogok adományozása törvényerejű császári rendelettel, a lex data^ formájában történt. 18 Az alapító levél (lex) részletekbe menően szabályozta a város közigazgatási, pénzügyi szervezetét, körülhatárolta az aktív és passzív választójogra jogosult városi polgárok körét, a választások formaságait, a városi tisztviselők hatáskörét. A törvényerejű rendelet bronztáblára vésett hivatalos másolatát a jogadományozásban részesült város irattárában (tabularium) helyezték el. A császárkorból két hispániai város, Salpensa és Malaca, valamint a noricumi Lauriacum (Lorch) Domitianus-kori, illetőleg Caracalla-kori alapító okmányainak töredékei jutottak ránk. lü A fennmaradt szövegrészek összehasonlításából úgy tűnik ki, hogy a korai császárkorban a városi jogadományozó okmányok az önkormányzati szervek hatáskörét, működését tekintve egyazon kaptafára készültek. A feliratos kőemlékanyagot is figyelembe véve az egyes Hadrianus-kori municipiumok szervezeti felépítésében azonban lényegesebb eltérések mutatkoznak. A Hadrianus alapítású municipiumok élén igen gyakran, mint Carnuntumban, Mogetianában négy főből álló vezető kollégiumot (quattuorviri iure dicundo) találunk. Az aquincumi municipiumot a kőfeliratok tanúsága szerint ezzel szemben két vezető tisztségviselő, a duoviri iure dicundo igazgatta. A Róma városi consulpár mintájára az i. e. II. században a 184 és 173 között alapított coloniákban bízták a városi önkormányzat vezetését első ízben két ilyen bíráskodási jogkörrel felruházott tisztségviselőre. 20 Ma még nem látjuk világosan azokat az indokokat, amelyeket Hadrianus kormányzata szem előtt tartott, amikor a közel egy időben municipium rangra emelt pannóniai városoknál az egyik élére négytagú vezetőséget, míg a másik élére kétszemélyes vezetést állított. De valószínűnek tartjuk, a megoldás abban kereshető, hogy az aquincumi municipiumban a római polgárjoggal rendelkező duoviri mellett nem teljesjogállású férfiak is vállalhattak aedilisi tisztséget. A városi önkormányzat bevezetésével egy időben Hadrianus széles körben adományozott római polgárjogot az új alapítású város és valószínűleg latin polgárjogot (iusLatii) a közigazgatásilag hozzácsatolt (attribuait) eraviszkusz törzsi kerület területén. Az új római polgárok általában a császár elő- és családnevét (Publius Aelius) vették fel, utónévként többnyire megtarva korábbi bennszülött hangzású személynevüket. Az aquinumi municipium alapításával lényegesen megváltozott Aquincum és az eraviszkusz civitas egymáshoz való viszonya. A városi rangemelést megelőzően az aquincumi vicus az eraviszkusz törzsi kerülethez tartozott. A városi önkormányzat bevezetésekor ez a viszony mondhatjuk a fordítottjára változott. Aquincum városa körül a törzsi kerületből nagyobb földterületet hasítottak ki, amely a jövőben a municipium földtulajdonának számított. Ettől kezdve a légiós tábor és a két auxiliaris tábor, valamint az erősen megnyirbált eraviszkusz civitas territóriuma mellé ötödiknek még az aquincumi municipium territóriuma járult. Az utóbbi a Filatori ároktól Békásmegyerig terjedt. E sávban nyugat felé a hegyvidék szélső vonulata még a városi territóriumhoz tartozott. Az aquincumi vicus városi rangra emelésével egy időben megszűnt a helytartó közvetlen felügyelete alatt álló eraviszkusz törzsi kerületnek addigi szűk körű önkormányzata. A bennszülött civitast területi önállóságának megtartása mellett az adózás és a polgári jogszolgáltatás vonatkozásában a municipiumhoz csatolták, attribuálták. 21 Ettől kezdve az aquincumi municipium két vezető tisztségviselője, a duoviri, irányította egyúttal a civitas ügyeit is, éspedig nemcsak a bíráskodás és pénzügyigazgatás vonatkozásaiban. A civitasnak az attribúciót követő időszakból csupán alacsonyabb beosztású tisztségviselőjét ismerjük az egyik II. századi oltárkőről, amely a törzsi kerület irattárának vezetőjét (tabularius) említi. 22 A város municipium időszakából a már említett duoviri mellett még aediliseket és tanácstagokat (decuriones) ismerünk. A város 194-ben történt colonia rangra emelése utáni időkből az említetteken kívül találkozunk még a város pénzügyeit kezelő quaestorokkal, továbbá a városi tanács jegyzőjével (scriba) és az alája beosztott másoló írnokkal (librarius)P Ugyancsak III. századi feliratok említik a municipalis szervezethez tartozó különféle papi testületek tagjait. Ezek sorában a városi császárkultusz papja, a fiamén volt a legrangosabb. Mindjárt utána következtek a várostól elismert hivatalos kultuszok, a sacra publica papjai, a pontifices. 2 * A hierarchia alsó fokán álló augurok a város szervezetében minden kétséget kizáróan eddig még nem mutathatók ki. A fiamén, illetőleg a három hat tagú pontifex-collegium megléte Aquincum municipium időszakában sem kérdéses. Ugyancsak nehezen képzelhető el, hogy a municipium két duovirje,
