Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

Hadrianus után a veteránusok és a nem katonai rendű polgárok különállása a Duna-völgyi canabae szervezetében elmosódik. Az óbudai táborvárosban 145 körül tartózkodó római polgárok már minden megkülönböztetés nélkül egyszerűen mint canabenses állítanak oltárt AlsóPannonia egykori helytartójának, Statilius Maximusnak.

10 Troesmisben Antoninus Pius idejében már ugyancsak nincs nyoma a veteránusok kezdeti vezető szerepének. A későbbi időkben Apulumban is a katonavárosban élő római polgárok, és nem a veteránusok és római polgárok székházának felügyelőjéről olvasunk.

11 Ilyen székház (curia) különben az óbudai katonavárosban sem hiányozhatott. Felismerését biztos analógiák hiánya nehezíti. A II. századból ismerjük az óbudai katonaváros egyik tanácstagját.

12 A többi katonavároshoz hasonlóan ezek szerint az óbudai canabae is a városi, municipalis szervezetet utánozta: decurio-i voltak, és ezek összessége alkotta a tanácsot (ordo), amelynek élén a két választott vezető (magistri) állott. Hatáskörük igen korlátozott volt. A Volcanusnak ajánlott oltár alapján azonban valószínű, hogy a római polgárok társulása a táborvárosban részben hasonló tűzrendészeti feladatokat látott el, mint a polgárvárosban működő ácsok és posztókészítők testülete (collegium fabrum el centonariorum). A tanács kiegészítése a városi önkormányzatok mintájára történhetett. Az aquincumi municipium decurióinak feliratos emlékei hiányoznak az óbudai canabae területéről. Viszont 194 után az aquincumi colonia decuriói építkeznek a katonaváros területén, oltárköveket állítanak, a katonaváros temetőibe temetkeznek. Amennyiben 194 után is canabae szervezetben élt volna a katonaváros, elképzelhetetlen, hogy a tábor territóriumához tartozó telepen a colonia valamelyik decuriója hivatalos minőségben tevékenykedne, és még inkább elképzelhetetlen, hogy a municipia és colonia-kut megillető respublica megjelölést alkalmaznák erre a telepre, mint ahogy azt C. Titius Antonius Peculiaris feliratán olvassuk. Az aquincumi colonia decurióinak jelenléte és hivatali ténykedése a táborvárosban csak azzal magyarázható, hogy 194-ben Septimius Severus nemcsak a municipiumot, hanem a katonavárost is colonia rangra emelte.

13 A jogadományozást követő évtizedekben a tábor körüli városrészt colonia Septimia Aquincum néven különböztették meg a municipalis múlttal rendelkező korábbi polgárvárostól, amelynek teljes neve 194-től kezdve: colonia Aelia Septimia Aquincum.

H Később, a Severus családot követő időszakban, a fentebbi terminológiai különbségtevés fokozatosan elmosódott. A jogadományozás kiterjesztése a tábor körüli telepre nem jelentette azonban azt, hogy a III. században szervezetileg is két különálló, egymástól független colonia létezett Aquincum területén. A III. század folyamán egyetlen alkalommal sem találkozunk az aquincumi colonia vezető tisztségviselőinek (duoviri) hivatalos ténykedéseivel a tábor körüli város területén. A colonia duumvirjeinek az említett időszakból származó feliratos emlékei kivétel nélkül a korábbi polgárváros territóriumáról tarthatók nyilván. A legfontosabb tanácsi szervek, az ordo decurionum és a duoviri hivatalainak központja továbbra is a korábbi municipium, az északi városrész területén maradt. Az óbudai decurio-emlékekből viszont arra következtethetünk, hogy a tanácstagok egy része vagy személyre szóló megbízatással, vagy a katonavárosban 194 után megalakult valamiféle ordo minor keretében foglalkozott a jogadományozást tekintve új városrész ügyeinek intézésével. M. Ant. Victorinus aedilisi minőségben állított óbudai oltárköve arra a gondolatra is feljogosít, hogy az építkezésekről, a közutak karbantartásáról, a piacterek és ezzel együtt a közellátás felügyeletéről és ellenőrzéséről az egyik hivatalba levő aedilis kirendelésével a központi tanács gondoskodott.

15 A IV. század elejéről való lui. Valerianus és Aurel. Maximus, d(uo)v(iri) col(oniae) Aq(uincensium) oltárköve, amelynek lelhelye felveti annak lehetőségét, hogy a városi szervezet székhelye a III. század végén IV. század elején áthelyeződött az egykori katonaváros területére.

16 Magistri, decuriones A katonaváros szervezete a III. században IV. század C) Az aquincumi polgárváros szervezete Az óbudai légiós tábortól és canabae-tó\ északra mintegy két km-re fekvő település az aquin- Az aquincumi cumi vicus, az eraviszkusz törzsi kerület, a civitas Eraviscorum kötelékébe tartozott egészen vlcus Hadrianus uralkodásáig. Vespasianus uralkodása idejétől kezdve valószínűleg a törzsi kerület igazgatási központja, Nerva korától a bennszülött vezető emberek sorából választott praefectus (vagy praeposilus) székhelye is az aquincumi vicus-b&n kereshető. Traianus uralkodása idején Északkelet-Pannoniában kimutatható nagyobb arányú polgárjog-adományozás az aquincumi telep bennszülött vezető rétegének egy-két családját is érintette. A dák háborúk után néhány kiszolgált katona és nyugati iparos meg kereskedő is letelepült e bennszülött városkában. A római polgárjoggal rendelkező elemek itt is conventus-szerű társulásba tömörülhettek. Hadrianus trónraléptekor vagy legkésőbb 122-ben ennek a telepnek lakói (vicani) emelhettek oltárt a császár szerencsés uralkodásának tízéves évfordulójáért.

17