Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

Műhelyek, temetők A pesti oldal A 2(i0-as évek limes katasztrófája A IV. századi újjáépítés, átrendezés A télepek elsorvadása Valentinianus építkezései zárt, négyszögű tömbjét építették feJ. A maceJlumtól délre nagyobb ínsulaszerű háztömb alakult ki a III. században. A kelet felől szomszédos városrész, a kettős közfürdővel és a nagy lakóházzal együtt, ugyancsak a III. században épült ki. A G-utcától délre fekvő városrész sűrű beépítésére is a város colonia időszakában került sor.

28 A II. század végétől mutatható ki a város kerületekre való beosztása. A nyugat - keleti utak mentén a keleti városrész három kerületre oszlott. A város közfürdőhálózata a beosztásnak megfelelően alakult ki, és ehhez igazodott a tűzoltó collegium szervezete, valamint a három Mithras-szentély. A nyugati városrész valószínűleg csak két régióra oszlott. A város ötkerületes beosztására utal a posztósok testületének szervezete.

29 A III. században a gázgyári fazekastelep már nem működött. A keramikus tevékenység részben a város belterületére, a későbbi macellum déli szomszédságába, részben a várostól délre a Névtelen utca északi sávjába (Schütz-féle műhely) tevődött át. A felhagyott gázgyári telep területén rövidesen megindult a temetkezés, kezdetben valószínűleg a dunai kikötőhöz vezető útvonal mentén. A másik III. századi temető a városból délnek futó út két oldalán a Filatori árokig terjedt, ahol érintkezett a katonaváros északi temetőjével.

30 A Duna-balparti hídfőállások közül a Rákos-patak menti valószínűleg már a II. század végétől, míg a Március 15-e téri Contra Aquincum nevű erőd 294-től kezdve állott fenn. Mellőlük fontos útvonalak indultak a szarmata földre. Az előbbitől a Rákos-patak völgyébe, az utóbbitól Kerepes felé vezetett egy-egy út. Az Üllő felőli utat is a Március 15-e térhez vezeti a kutatás. Az említett utak mellől állandó jellegű telepeket vagy római útállomásokat eddig még nem ismerünk. A Rákospalotán és Palota-Újfalun talált feliratos köveket templomépítéshez a középkorban szállították ide. Egyedül a Szilas patak mellől említhetünk egy III. századi szarmata telepet, amely a polgárváros magasságában a Fóti út két oldalán feküdt. (Térkép 4. sz.)

31 Növekedett a 250-es évektől kezdve a Duna-bal parti népek nyomása Északkelet-Pannónia határvidékére. A 260. évi limeskatasztrófa a településtörténetben is határvonalat jelent. Példaképpen említhetjük, hogy az albertfalvai tábor a vicus-szal együtt elpusztult ekkor. Nem is épült újjá. Később, a Rózsavölgy felett erősíthették meg ezt a fontos stratégiai pontot. A Fő utca mentén előkerült kőépületek leletanyaga ugyancsak Gallienusig követhető. A katonavárosban a Raktár, valamint a Meggyfa utcai épületek majdnem bizonyos, hogy ekkor pusztultak el. A polgárváros északi védművei is megsínylették e háborús éveket. A vandálok 270. évi megmozdulása újabb csapást jelentett. A század utolsó harmadának gazdasági, társadalmi és politikai viszonyai az újjáépítésnek nem kedveztek. Az építkezések nagyobb erővel a század végén indultak csak meg.

32 A Duna vízszintjének emelkedése is hozzájárulhatott ahhoz, hogy ez idő tájt kiürítették a helytartói palotát, s talán a légiós tábor védműveit is átépítették. A kisebb táboroknál ekkor alkalmazták első ízben a patkó és legyező alakú tornyokat, melyek legszebb példáit a 294-ben létesült Március 15-e téri erőd nyújtja. Később I. Constantinus ezt a legyező és patkó alakú tornyokat alkalmazó erődtípust tette általánossá a Duna menti határvidéken. Sor került a nagyobb táborok közötti kiserődök sűrítésére (Bivalyos csárda, Gellért téri burgusok). A katonai építkezések példájára a századforduló körüli évtizedekben helyreállították még a canabae és a polgárváros több épületét. A Raktár utcában a leégett lakóház mellé még igényes, villaszerű épületet emeltek. A közeli Meggyfa utcában viszont nem újították fel az elhagyott épületeket. A romos Lajos utcai Forum üzletsorát lakásokká alakították át. A gazdasági - kereskedelmi élet új központja a déli szomszédságban épült meg. A Constantinus-dinasztia idejében a nagyobb telepek utolsó fellendülésének lehetünk tanúi. A polgárvárosban is helyreállították még a védműveket, és helyenként a város belsejében, mint a húscsarnoktól délre fekvő házcsoport területén is építkeztek.

33 A nagytétényi tábor 322-ben és 333-ban élt át nehéz időket. Utána újjáépítették a korszerű patkó és legyező alakú tornyokkal. Az ötvenes évek végén az óbudai katonaváros sínylette meg a szarmata támadások súlyát. Utána már csak a táborral közvetlenül szomszédos telep részeket lakják — részben már túlparti telepesek. A Raktár utcai épületek helyén a hatvanas években ókeresztény temetőkápolna létesült. Nyugaton és északon összefüggő temetők foglalták el az egykori canabae peremrészeit.

34 A hetvenes évek elején utolsó ízben állították helyre a Duna menti védőrendszert. A nagyobb táborok védműveit, belső építményeit kijavították, részben átépítették. A táborok között, a Duna jobb partján két és fél km-enként kisebb őrtornyok épültek. A budai oldalról Tabántól Békásmegyerig ismerjük ezt a kiserődsort, amelynek a túlparton, a hídfőállásokra támaszkodva, hasonló erődsor felelt meg. A telepeken nagyobb építkező tevékenység azonban nem figyelhető meg. Jellemző, hogy a 375 őszén itt járt I. Valentinianus császár nem talált Aquincumban olyan épületegyüttest, amely téli szálláshelyül megfelelt volna.

35 378-ban a kvádok és szarmaták söpörtek végig az itteni határsávon. Ezt követően a polgárváros területén nincs biztos nyoma az épületek rendeltetésszerű használatának; az antik