Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gyalmos János BEVEZETÉS

Mindezek a régészeti feltárások előrevetítették azt, hogy Budapest római kori megismerését rendszeres, tudományos régészeti kutatásoknak kell megelőzniök. 2. Az 1867. évi kiegyezés a régtől fogva egybetartozónak tekintett három város egyesítését is magával hozta. Az államalapítás ezeréves évfordulójára készülő ország fővárosa is időszerűnek látta története megírását. Még a városegyesítés előtt Pest város közgyűlése 1870. február 3-án elhatározta a város történetének megírását, majd Salamon Ferencet, a kor neves történészét bízta meg a munkálattal. Természetesen Budapest létrejöttével ez a megbízás időszerűtlenné vált, és most már a főváros tanácsa adott megbízást Salamon Ferencnek 1876. december 27-én a főváros történetének megírására. A Budapest története I. kötete 1878-ban jelent meg, és a főváros történetét a római uralom megszűnéséig tárgyalta; a II. kötete 1885-ben készült el, és a főváros történetét folytatólag Mátyás király haláláig terjedő időben ábrázolta; a III. kötete szintén 1885-ös megjelenésű, és kútfő-bírálatokat tartalmazott.

7 Ez az első összefoglaló fővárosi történet töredékben maradt, bár az újabb kor megírásával 1888-ban ismét Salamon Ferencet bízták meg. Ezt a megbízást azonban bekövetkezett halála miatt nem teljesíthette. Különben Salamon Ferenc várostörténeti művét már a kortársak is bírálattal illették hiányosságai és nem helytálló értékelései miatt. Az I. kötet főként a megírásakor rendelkezésre álló gyér régészeti anyag miatt mai szemmel nézve alig használható, a II. kötetben igyekezett ugyan Salamon a nagy szorgalommal összehordott történeti emlékek segítségével a hézagokat kitölteni és kerek képet rajzolni a főváros középkori történetéről, de a nehézségeken úrrá lenni nem tudott, s ma már természetesen ez is elavult, a III. kötetben kiviláglott gyengéje a módszertani eljárásban és a vitás forráskritikai kérdések eldöntésében. Mindenesetre érdeme, hogy először kísérelte meg gazdag forrásismeret alapján a főváros története megírását, művének középkori része pedig szinte napjainkig az egyetlen összefoglalója volt a főváros középkorának és ösztönzője a város középkori története további kutatásainak. A főváros napirendre tűzte római múltjának tüzetes megismerése céljából Aquincum romjainak rendszeres feltárását és a római város kiterjedése megállapítását. Az úgynevezett Papföldön, amelyet a hatóságok temetőnek jelöltek ki, már 1875-ben próbaásatást végeztek, és vastag falakra bukkantak. Az 1880-ban megindult úgynevezett csigadombi ásatások Torma Károly vezetésével napvilágra hozták a polgárvárosi amfiteátrumot, majd az 1881ben megindult papföldi ásatások II am pel József irányításával rátaláltak Aquincum polgárvárosának romjaira.

8 A főváros most már állandó feladatának tekintette a régészeti kutatások folytatását, és azok gondozására múzeum felállítását látta kívánatosnak. A múzeum megszervezésére azonban bár az elvi hozzájárulást már 1885. november 13-án megadta a tanács csak 1887. október 20-án került sor, így jött létre a Budapesti Történeti Múzeum jogelődje. A régészeti feltárások eredményeinek ismertetésére a főváros 1889-ben megindította a Budapest Régiségei című időszaki kiadványát, amelynek alcíme A főváros területén talált műemlékek és történelmi nevezetességű helyek leírása. A VII. kötettől kezdve pedig új alcím Régészeti és történeti évkönyv váltotta fel az előbbit. Egyébként az I. világháború előtt a Budapest Régiségeiből kilenc kötet jelent meg, az utolsó 1906-ban. A Salamon-féle Budapest története megjelenése után természetesen a főváros történetére vonatkozó kutatások tovább folytak, és több értékes tanulmányt eredményeztek.

9 Maga Salamon Ferenc ugyan az Osztrák -Magyar Monarchia írásban és képben című díszkiadású sorozatban megírta Budapest újkori történetét, de ezt csupán sikertelen kísérletnek tekinthetjük. A millennium évében Oööz Józsefnek a főváros támogatásával kiadott Budapest története, amely a főváros történetét az ezeréves évfordulóig tárgyalta, minden eredetiséget nélkülöző, színvonaltalan alkotás. Még a századforduló előtt a főváros kiadásában jelent meg Schmall kétkötetes műve, amely a főváros török uralom alóli felszabadulásától a XVIII. századból és a XIX. század első feléből a szabadságharcig tartó korszakából közölt kisebb értekezések formájában várostörténeti adalékokat, ezek közül értékesek az igazgatástörténeti vonatkozásúak. A sort Peisner könyve zárja le, amely a főváros XVIII. századi történetével foglalkozik. Szintén a gyenge színvonalú alkotások közé tartozik.

10 A főváros okleveles emlékeinek összegyűjtése sem várathatott már sokáig magára. Csánki Dezső, az Országos Levéltár igazgatója 1911-ben javasolta a fővárosnak a középkori forrásanyag összegyűjtését és kiadását. A javaslatot a következő évben elfogadták, s így megkezdődhetett a főváros középkori története szempontjából nélkülözhetetlen oklevelek összegyűjtése és kritikai felülvizsgálata.