Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

r TB" JŰBL 100 200 m 46. A Budapest területén ismert segédesapat-táborok és ellenerődök összehasonlító alaprajza: 1. Albertfalva, 2. Nagytétény, 3. a Rákos-patak torkolata melletti erőd, 4. a Március 15. téri tábor chiát teremtett, amely a hadseregre és Italia helyett a kiemelt tartományok városainak vezető rétegére támaszkodott. Az új kormányzat mindenekelőtt a katonák gazdasági-társadalmi helyzetének megerősítésére tett hathatós intézkedéseket. A katonák évi ellátmánykeretét (stipendium) majdnem a duplájára, légionáriusnál háromszáz dénárról évi ötszáz dénárra emelték. Eltörölték azt az idejétmúlt rendelkezést, amely megtiltotta, hogy a tartományokban állomásozó légiók, auxiliaris egységek és folyami flották katonái húsz — huszonöt évi szolgálati idejük alatt a római polgárjog szerint érvényes házasságot kössenek. Megadták a légiók tiszteseinek és altisztjeinek (principales) azt a jogot, amely eredetileg csak lovagrendűeknek járt ki, hogy aranygyűrűt viseljenek, ami társadalmi rangemelésnek számított. A 200 körüli években megszervezték a katonaság állami gabonaellátását: ennek terhét, az új terményadót (annona) viszont a földműves lakosságra hárították. Az említett kedvezmények mellett értékálló aranypénzben alkalmanként szétosztott pénzjutalmak (donativa) is jelentős mértékben hozzájárultak a katonaság gazdasági helyzetének erősítéséhez.

104 A városi lakosságot érintő intézkedések közül a jelen összefüggésben elég csak az aquincumi polgárváros colonia rangra emelését említenünk (194 áprilisa). E rangemelés egyik mozgatója volt a II. század végétől a város területén nagyobb erővel megindult közés magánépítkezéseknek, amelyek összességükben lényegesen módosították a korábbi II. századi városképet. Caracalla (211 — 217) folytatta apja politikáját. Bőkezűsége miatt a katonaság kedvelte — írja az egykorú Cassius Dio. Valószínűleg újból felemelte a katonák zsoldját. Az államkincstár növekvő terheinek egy részét Caracalla a városok territóriumán élő peregrinus jogállású szabad parasztok vállaira igyekezett áthárítani. Ezt célozta 212-ben kiadott egyik intézkedése (Constitutio Antoniniana), amelyben megadta e szabad parasztoknak a római polgárjogot, amivel egyidejűleg kiterjedt rájuk az örökösödési és egyéb adók fizetésének kötelezettsége.

105 Caracalla rendszeresítette a hadsereg alakulatainál a korábban csak elvétve, kitüntetésként adományozott császárjelző 47. Severus Alexander császár mérföldköve 230-ból Caracalla és Aquincum