Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

Aquincum a hemesai uralkodóház idejében használatát. Caracalla idejében nemcsak a határtartományok alakulatai, hanem a tengeri flotta és a praetorianus gárda, sőt még a római rendfenntartó osztagok is a császár Antoninus nevéből képzett Antoniniana jelzőt viselték. A császárjelző ekkor már nem valami háborús kitüntetés, hanem a katonai monarchia és a hadsereg szoros kapcsolatát kifejező állandó jelző, amely valamennyi katonai alakulatot megillette.

100 Caracalla uralkodása első éveiben a Rajna és Duna vidékén egyaránt növekedett a bal parti germán népek nyomása a limesre. A fiatal, tettrekész uralkodó szövetségi viszonyra kényszerítette a szomszédos népeket. A Duna vidékére jött 214-ben, és az itteni feszült helyzetet a markomannok és vandálok hagyományos ellentéteinek felszításával, valamint a kvád fejedelem kemény megbüntetésével oldotta fel. Pannóniai tartózkodásakor a császár megszemlélte a Duna menti táborhelyeket, és felkereste Aquincumot is. A császárlátogatást megelőzően nagyobb építkezések folytak Aquincumban, a katonai és polgárvárosban, a helytartói palotában, ahol a császár megszállhatott. E császárlátogatás emléke lehet az egyik aquincumi sírleletből ismert Caracalla-mellképes, ametiszt köves aranygyűrű, amelyet kitüntető ajándékként kaphatott az egyik helyi vezető ember.

107 Pannóniai tartózkodása alatt módosította Caracalla az addigi tartományi beosztást. Az új típusú katonai monarchia érdekeivel és az usurpatiótól való félelemmel magvarázható, hogy a háromlégiós Felső-Pannoniától elcsatolta a legio I adiutrix-ot, valamint annak körzetét, és mindkettőt az addig egylégiós Alsó-Pannoniához osztotta. Az átszervezéssel együtt járt, hogy Alsó-Pannoniát ettől kezdve nem praetori, hanem consularis rangú helytartók igazgatták. Az újjászervezett tartomány katonai erejének egy részét Caracalla magával vitte a parthusok elleni háborúba. Az óbudai légió osztagai 218 második felében tértek vissza keletről, miután Caracalla halálát követően üppellius Macrinus táborából ők is átálltak Caracalla természetes fiának tartott és a szíriai légióktól trónra emelt hemesai Elagabal (Varius Avitus) oldalára. 10T

/

a AM. Aurelius Antoninus nevet felvett gyermekcsászár (218 222) a hadseregnek köszönhette trónját. Érthető, hogy az ügyeket a háttérből irányító nagyanyja, Iulia Maesa, nem változtatott elődei politikáján. De az ő befolyása sem tudta megakadályozni, hogy a nem teljesen épelméjű unokája megkísérelje valóra váltani rögeszméjét, a Napistennel azonosított hemesai El-Gabal tiszteletének a római államvallás középpontjába állítását. A pap-királyként fellépő uralkodóból Róma, Italia és a tartományok gyorsan kiábrándultak. A főként illyricumiakból álló praetorianusok, valamint a Róma-városi nép megmozdulása 222 márciusában pontot tett Elagabal időszerűtlen próbálkozása végére. Utóda, Iulia Maesa másik unokája, a Severus Alexander nevet felvett Bassianus Alexianus, családja nőtagjai sugalmazására szakított elődje vallási reformkísérletével, és egyúttal az addig háttérbe szorított senatori arisztokráciának, valamint a tanult lovagrendűeknek az államügyek irányításába történt fokozottabb bevonásával a hadsereg politikai túlsúlyának is igyekezett korlátokat szabni. Lényegében azonban Severus Alexander (222 235) idejében sem módosult a katonai monarchia szerkezete, melynek tartópillére továbbra is a katonaság maradt. A császár és az ügyekre nagy befolyást gyakorló anyja, Iulia Mamaea nem mulasztották el, hogy különféle intézkedésekkel, amelyek kidolgozásában a kor nagy jogászai, Domitius Ulpianus, majd ennek meggyilkolása (223) után Iulius Paulus és Herennius Modestinus vállaltak részt, tovább erősítsék a táborok körül élő katonacsaládok gazdasági helyzetét, amely az óbudai katonavárosban többek között magánosok és testületek megélénkülő építkező tevékenységéhez vezetett. A hadjáratok alkalmával a császár bőkezűen megajándékozta a katonákat, és államköltségen középületeket, így Óbudán hideg vizes közfürdőt emeltetett a tábor territóriumán. Severus Alexander csak uralkodása utolsó éveiben próbálta a katonaság növekvő igényeit szorosabbra fogni, ami azután trónjába és életébe került.

108 Aquincum és körzete gazdag erre az időszakra vonatkozó feliratos emlékekben. Néhány esetben a feliratállítás indítékát is ismerjük. A centurio rangra várományos Aur. f ] miután megkapta kinevezését, a tábori kórház szentélyét építette ki díszes formában. Valószínű, hogy ennek a szentélynek berendezéséhez tartozott a légióparancsnok egyik tisztesének Aesculapius és Hygieia részére 228-ban ajánlott oltárköve. A ranglétrán való előrehaladással függhet össze Cl. Claudianus centurio fogadalombeváltása 230-ban. Ugyanebben az évben Aur. Respectus veteranus kitüntetéses leszerelését hálálta meg oltárkő állításával. A posztósok testületének vezetője hálából kinevezéséért 228-ban orgonát ajándékozott a collegiumnak.

109 Az idézett feliratok sem belső harcokkal, sem túlparti népek betörésével nem hozhatók összefüggésbe.

110 A helytartó bíráskodásánál közreműködő tisztesek helyreállították a helytartói palotában kereshető szentélyüket 228-ban. Septimius Severus óta voltak a katonaság körében ilyen collegiumszerű társulások. A kijavított épület így huszonöt harminc évvel korábban épülhetett. Felújítása egy emberöltő után nem szorul különösebb magyarázatra. Ha ezekben az években a túlparti népek meg is mozdultak, támadásuk, a börgöndi és az ercsi éremleletek tanúsága szerint, Aquincumtól délre a Százhalombatta Adony határszakaszt érhette.

111 A helytartói