Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

A Commodus ­kori újjá­építés Aquincum, az új típusú katonai monarchia egyik támasza O ismert, ill. feltételezett őrtornyok • ismert, ill. feltételezett katonai táborok és ellenerődök ismert, ill. feltételezett útvonalak 45. A római határerődrendszer Budapest földjén II — III. századi régészeti hagyatéka. 102 Rö­videsen egy másik előnye is megmutatko­zott annak, hogy a szarmatákat kelet felé kissé levegőhöz engedték. Felengedett ezál­tal e népnek a kelet-pannóniai limesre s ezen belül a Duna-kanyar vidékére nehe­zedő nyomása. D) A Marcus-féle háborúktól a Gallienus­kori összeomlásig terjedő időszak A háborúktól és járványoktól sokat szen­vedett határsávokban 180 után mindenütt megindult az újjáépítés. A megsérült tábo­rokat kijavították, ahol szükséges volt, át­építették. Az egész kelet-pannóniai part­szakaszt 184 és 185 folyamán a beszivárgó szarmata portyák elleni védekezésül a kő­táborok közötti átkelőhelyeknél és gázlók­nál kőből épített kisebb őrtornyokkal és körülsáncolt favázas jelzőtornyokkal (burgi, illetőleg praesidia) erősítették meg 103 ( 45 — 46. kép). A határvidék megerősítése össze­függött Commodus (180—192) védekező határpolitikájával, amely a hídfőállások kivételével lemondott a bal parti területek katonai ellenőrzéséről. A budai oldalról a 184 —85-ben épült őrtoronyok közé sorol­hatjuk a csillaghegyi Kossuth Lajos üdülő telep 59 alatti telken feltárt kisméretű bur­gus-t és a helytartói palota keleti frontja előtt kijelölhető őrtornyot, amelyhez a Rá­kospalotára átkerült építési felirat tartoz­hatott. Fenntartott hídfőállással számolha­tunk a Rákos-patak torkolatánál. Az aquin­cumi polgárváros és a katonai telepek újjá­építését a Helyrajz című fejezetben tár­gyaljuk. Az újjáépítés a II. század utolsó évtize­deivel lényegében lezárult. A III. század első felében a budai oldal telepein kimutat­ható nagyobb arányú építkezés már azzal a gazdasági felvirágzással függ össze, amely­nek alapjait Septimius Severus és közvetlen utódainak politikája vetette meg. Septimius Severus a Duna-völgyi hadseregnek, az exercitus Illyricus-nak köszönhette uralmát. A pannóniai légiók kezdettől fogva hűsége­sen támogatták Severust súlyos belső és külső harcaiban. E légiók különítményei végigharcolták a polgárháborúkat, és részt vettek a parthusok elleni első meg második hadjáratban. Az óbudai légió közel tízévi távollét után, 202-ben került vissza állomás­helyére. A dunai légiók és auxiliák eredmé­nyes harcának, kipróbált hűségének nem kis része volt abban, hogy Severus és közvet­len utóda, Caracalla kormányzata Africa és Syria mellett különös gondot fordított Pan­noniára és a többi dunai tartományra. Sep­timius Severus új típusú katonai monar-

Next

/
Thumbnails
Contents