Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gyalmos János BEVEZETÉS

BEVEZETÉS BUDAPEST TÖRTÉNETE MEGÍRÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI 1. Már a késői középkorban szinte minden jelentős európai városban nyomát leljük a várostörténetírás jellegzetes műfajainak, a városi, a családi, az egyházi krónikáknak, az évkönyvszerű feljegyzéseknek, az emlékiratoknak. Ezek nyilván éltek a fővárosunkat alkotó három városban is, csak nyomuk veszett a XVI. század, majd a török idők viszontagságos körülményei közt, vagy lappanganak valahol. Csupán az eddig előkerült két emlék utal létezésükre. Az egyik Kakas János budai polgár latin nyelvű, részben családtörténeti, részben az 1504 13 közti évekre szorítkozó naplószerű feljegyzései, amelyeket Stoeffler-Pflaumen 1504-ben Velencében kiadott Almanach nova című naptárába jegyzett be, a másik Bornemissza Tamás budai polgár és tanácstag régebben ismert kéziratos magyar nyelvű emlékirata az 1540 41-es évek nevezetesebb budai eseményeiről.

1 A felszabadító hadjáratok idején Buda egyszerre az európai közvélemény érdeklődésének homlokterébe került. Ennek köszönhető az, hogy számos korabeli könyv, röpirat és más sajtótermék, valamint egyéb feljegyzés emlékezett meg a fontos európai eseményről, a várvívásról, Buda várának és városának pusztulásáról, a romokon meginduló életről. Mindezek értékes várostörténeti adatokat is megőriztek, és utalnak a város korábbi történetére. A visszafoglalás után a kormányzat nyomban hozzálátott az elpusztult városok újjáépítéséhez és benépesítéséhez. Buda és Pest már 1705-ben hivatalosan visszakapta szabad királyi városi rangját, viszont Óbuda földesúri uralom alatt álló mezőváros maradt. A kiváltságos városok, Buda főváros és a rohamos gazdasági fejlődésnek indult Pest történetével a XVIII. század során és a XIX. században a városegyesítésig többen foglalkoztak egy-egy részlet- vagy áttekintő tanulmányban, de jobbára a régmúltat, a török megszállás előtti fénykort ábrázolták. Ezzel is hatni kívántak jövevény kortársaikra, legyenek büszkék arra, hogy ilyen dicsőséges múltú városok polgárai lehetnek. Ezek a budapesti várostörténetírás kezdeteinek tekinthető kiadványok eleinte német és latin nyelven jelentek meg, ilyen a XVIII. században a szinte kizárólag nyomtatott forrásokra támaszkodó Vánosi és Miller, valamint az egyházi írott emlékeket is felhasználó Schier írása. A XIX. század első negyedében Schuster német nyelvű könyve alapozta meg a várostörténeti kutatást. Schorns szintén német nyelvű munkái saját kora leírásában ma már forrásértékűek. Az első magyar nyelvű várostörténeti könyvek, Patachich és Palugyay alkotásai a század derekán jelennek meg, és a várostörténet megírásában már felhasználják a levéltári kutatások eredményeit. Majd a városegyesítés előtt megjelent várostörténeti művek közül Haeufler írása tulajdonképpen Schams irányzatának folytatása, míg Rupp és Römer széles körű levéltári kutatásokra támaszkodnak nemcsak középkori, hanem újkori vonatkozásban is.

2 A várostörténetírásnak nagy nehézségekkel kellett megküzdenie, mivel a három város középkori levéltára a török uralom idején szinte teljesen megsemmisült, ezért a hiteles történeti feldolgozás alapját adó okleveles emlékek összeállítása mind sürgetőbbé vált. Már a XIX. század első felében Podhradszky József összegyűjtötte a hozzáférhető okleveleket, azonban gyűjteménye kéziratban maradt.'' A Budán elterülő római romok évszázadokon át ismertek voltak, de hogy melyik város római romjai rejtőznek a földben, annak eldöntése Schönvisner István, az egyetem érem- és régiségtantanára nevéhez fűződik, aki 1778-ban kora tudományos színvonalán feltárta a mai III. kerületi Flórián téren látható római katonai fürdő egy részének romjait. Ásatási eredményét még ugyanebben az évben közzétette latin nyelvű beszámolójában.

4 A római régészeti kutatások szórványosan tovább folytak, közülük ki kell emelnünk anem szakmabeli Németh Sándorét, aki megtalálta a mai III. kerület Nagyszombat utcai katonai amfiteátrum romjait, és megállapította, hogy azok amfiteátrumi romok. Felismerése azonban feledésbe merült, csak mintegy száz év múlva igazolódott be helyessége.

5 Az óbudai Hajógyári-szigeten a hajógyár építkezése során 1854-ben mozaikpadlós római fürdők romjaira bukkantak, az egyik kör alakú mozaikot Bécsbe vitték. Csak századunk derekán derült ki, hogy akkor a helytartói palota romjait találták meg.

6