Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)

Források

fővárosban a párttagság és a pártonkívüliek körében rendkívül sok, gyakran indulatos, zaklatott, egymásnak ellentmondó vélemény halmozódott fel.

Magát az eseményt a közvélemény jelentős része régen időszerűnek minősítette. Az emberek zöme úgy vélte, hogy 33 évvel a történtek után le kell zárni egy korszakot, igazságot kell szolgáltatni mindazoknak, akik koncepciós eljárások áldozatai lettek és a megbékélés jegyében gyászolni kell azokat, akik a barikád valamelyik oldalán életüket vesztették. Meg kell jegyezni, hogy vannak egyes társadalmi csoportok, amelyek sem a szertartással, sem a megbékélés jelszavával nem értettek egyet, Politikai, érzelmi, gyakran személyes megfontolásokból.

Nagy visszhangja volt annak a ténynek, hogy egy egész napos, több tízezres tömegmegmozdulás méltóságteljes hangulatban, rendzavarás nélkül zajlott le. Vannak olyan nézetek is, hogy a kezdetben kegyeletes aktusként, családi eseményként elképzelt szertartás végül is olyan nemzeti, sót a tömegkommunikáció révén nemzetközi eseménnyé erősödött fel, ami túlhaladott minden várakozást Ennek ellenére mind a jelenlévők, mind a TV-nézők túlzottnak találták a résztvevők félmilliós számáról szóló tudósításokat.

Voltak a szertartásnak olyan mozzanatai is, amelyek széles körben ellenérzést, zavart, megdöbbenést okoztak. Miközben a néhány szónok valóban igyekezett a megbékélés szellemében beszélni (különösen azok, akik maguk is vádlottak és elítéltek voltak), akadtak, akik éles szovjetellenes, antikommunista kirohanásra használták fel az alkalmat. Ezt különösen Rácz Sándor és Orbán Viktor durva, uszító szavaira vonatkoztatják. A közvélemény azt várja, hogy ezt ne csak külföldön, hanem magunk is határozottan utasítsuk vissza, és bélyegezzük meg. Különösen azt hangoztatják sokan, hogy a pártnap el kell utasítani a kollektív felelősséget, az elvakult politikai radikalizmust, a szélsőséges hangulatkeltést.

Kritikus észrevételek is elhangzanak a párt szerepével kapcsolatban. Több vélemény szerint a pártvezetés és a párttagság jelentős része is sokáig habozott 1956, Nagy Imre és társai megítélésében. Hibának tartják, hogy ha már nem voltunk a szervezők legalább el kellett volna érni a pártnak mint szervezetnek, a temetésen való részvételét. Általános vélemény szerint jobb taktikával határozottabb álláspontok kialakításával kellett volna 228

228 Nagy Imre és társai nagy visszhangot kiváltó újratemetésére 1989. június 16-án került sor. Az eseményekről a korabeli média részletekbe menő tájékoztatást adott. Csupán egy példa erre: Népszabadság, 1989. június 17. http://videotar.mtv.hu/Videok/2009/06/16/14/Nagy_Imre_es_martirtarsai_ravatalozasa_a_H_sok_teren.aspx [a letöltés ideje: 2010 augusztusa]. Adalékként ld.: MOLNÁR JÁNOS: Az állambiztonsági szolgálatok tevékenysége a rendszerváltás idején - 1989. június 16. operatív előkészítése.? In: Rendszerváltás(ok) Magyarországon. Szerk.: Gerhard Péter-Koltai Gábor-Rácz Attila-V. László Zsófia. Bp., 2010. 95-116. p; illetve RÁCZ ATTILA: Budapesti információs jelentések 1989. június 16-áról. „Alantas ösztönökre építő politikai hangulatkeltés”. ArchivNet, 2009. 2. sz. http://www.archivnet.hu/index.phtml?cikk=320 [a letöltés ideje: 2010 augusztusa].

259