Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)
A hangulatjelentések elé
nyilatkozata után többen is magyarázták, értékelték az általa elmondottakat (például Grósz elvtárs, Németh elvtárs, Berent [sic!] T. elvtárs), amelyek jobban átfogják, érhe- többé és elfogadhatóbbá teszik az 1956-os esemény megítélését.” Csupán felvetés: korábban nem okozott ilyen aggodalmat, hogy mindazt, amit 1956 jelentett, elintézzék egyetlen szóval: ellenforradalom. Ismét mentális adalékokat hoz felszínre az alábbi idézet, amely sajátosan elegyíti az egypártrendszerből a többpártrendszerbe vezető átmenet bizonytalanságát: „Megnyugvással vettük tudomásul, hogy pártszakadás - amelytől tagságunk többsége tartott - nem következett be. Párttagságunk véleménye szerint a nehéz helyzetből való kilábalás alap- feltétele az egységes, megújulásra hajlandó pártvezetés megteremtése. Csak így tudjuk elképzelni, hogy pártunk a többpártrendszerből adódó versenyből győztesen kerüljön ki.” Nos, a megnyugvás érzése nem bizonyult időtállónak, a pártszakadás mégiscsak bekövetkezett - ha nem is 1989 januárjában... A lakosságot 1989 februárjában már természetesen az érdekelte elsősorban, hogy merre veszi útját az MSZMP, és ennek legfőbb vetülete pedig - érthető módon - a párt 1956- hoz való viszonya volt: „1956-ban a vezetés megújulás-képtelensége vezetett politikai robbanáshoz. Valóságos felkelés, népfelkelés tört ki, melyben szerepet játszottak a demokratikus szocializmus erői, azonban kezdetektől fogva elkülöníthetetlenül jelen voltak a restaurációra törekvő erők, deklasszálódott és lumpen elemek, s október végétől felerősödtek az ellenforradalmi cselekmények.” Grósz Károly szerint azonban nem ez volt a legfontosabb probléma, amivel foglalkozni kellett. Szerinte a tömegtájékoztatásban torzulások, szélsőségek tapasztalhatók, a Magyar Rádióban adott interjújában hangsúlyozta is, hogy elégedetlen az írott sajtóval és a rádióval. A budapesti előterjesztés kiemelte, hogy „fontosnak tűnik, hogy mindehhez a párt sajtóorgánumai az eddiginél hatékonyabban nyújtsanak eszmei-politikai segítséget”. A közvélemény ennél fogva „tudomásul vette, hogy a gazdaság helyzetét mindenekelőtt stabilizálni kell, mégpedig a költségvetési hiány és az eladósodás mértékének csökkentésével, ami szigorú pénzügyi politikát fog jelenteni. Másrészt: számított a gazdasági szerkezet átalakítására, modernizálására, a piaci mechanizmusok erősítésére és egyes területeken a gazdaság liberalizálására.” Az előterjesztés felhívta a figyelmet arra, hogy „erőteljesen foglalkoztatja a budapesti politizáló közvéleményt az úgynevezett alternatív csoportok megjelenése, az egypárt- rendszer-többpártrendszer dilemmája. E problémakörben természetesen még sok a tisztázatlanság, a zavar, bár az egyesülési törvény társadalmi és parlamenti vitája, majd a párt néhány felgyorsult lépése, tárgyalási készsége mindazokkal, akik elfogadják a szocialista célokat, az alkotmányt és nemzetközi szerződéseinket, sokat jelentett a jobb megértés irányába. A lakosság és különösen a fiatalok körében végzett felmérések azt mutatják, hogy van igény az alternatív szervezetek iránt, de nem ismerik ezek programját széles körben annyira, hogy elkötelezzék - nagyobb számban - magukat bármelyik mellett is.” 20
