Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.
Az oktatási osztály megszüntetésével kapcsolatban úgy vélem, hogy maga a fogalmazás meghamisítja a lényeget. Tulajdonképpen nem is arról van szó. Az összes kerület megnézte ezt az anyagot, zömmel egyetértettek vele. A kerületi pártszervezetek is egyetértettek azzal, hogy a jelenlegi oktatási osztályoknak nincs tekintélyük. Ebben a mi rendszerünk is hibás, az igazgatóknak nincs jogkörük. Egy sor gazdasági kérdést az igazgatónak kellene elintézni, s nem tehetnek semmit, mert kezük meg van kötve. A pedagógusokat is bosszantja a dolog. A dolog lényege az volna, hogy minden gazdasági és egyéb feladatot az igazgatók nagyobb önállóságával, részben nagyobb centralizmussal látnánk el. A kitüntetésekkel kapcsolatosan sajnos az a helyzet, hogy nem ismerik helyileg az embereket eléggé. Egyetértek azzal, hogy okvetlen meg kell beszélni ezt a tanács elnökével. Minden esetben ki kell domborítani a pozitív magvát is a dolgoknak. A pedagógusoknál a legalacsonyabb a fizetés. Még az összbudapesti problémákon belül is a külső munkáskerületek problémát okoznak. Ugyanis itt 100 forinttal több az utazási költség, s ezért fontos munkáskerületekbe nem akarnak tanítani menni. Ezért nagyon fontos lenne, hogy a pénzt valahogyan előkerítsük. A kitüntetésekkel kapcsolatban az a helyzet, hogy meg kell állapítani a sorrendet. Az általunk fontosnak tartott kitüntetés a pedagógus szakmában elvesztette jelentőségét. A pedagógus számára fontos a rendkívüli előléptetés, mert ez fizetésemelést jelent. Sokkal többre becsülték, mint a kormánykitüntetést, mert ezért nem kapott pénzt. Ezért vagyunk amellett a javaslat mellett, hogy a kitüntetések sorrendjében a velejárók menjenek [sic!]. Tudom, hogy az elmúlt években voltak, akik nem akartak kormánykitüntetést, hanem inkább a rendkívüli előléptetést kérték. Nagyon jó volna az egész kérdést végre törvényesíteni. A pedagógusok ezért folyton a nyakunkon vannak. Helyes lenne mindazt megvalósítani, amit lehet. Lassan a Pedagógus Nap előkészítését is el kell kezdenünk, mert ha tekintélyt akarunk szerezni a Pedagógus Napnak, akkor hozzá kell kezdeni a jó előkészítéshez. Polyák [János] elvtárs: Ehhez a kérdéshez nem értek, nem ismerem jól az egész kérdést, azonban meg kell jegyeznem, hogy nem mindenben értek egyet azzal, hogy a tanácsnál olyan szerveket hagyunk, ami nem feladatuk. Végeredményben a Fővárosi Tanács Oktatási Osztálya javasolja, hogy ezt a szervezetet meg kell szüntetni. A tanácselnökök majd el fogják dönteni ezt a kérdést. Én tudok olyan igazgatót, aki az iskolában segített lefegyverezni az ellenforradalmárokat, és nem volt párttag, ma sem az. Meg kell vizsgálni, hogy milyen lehetőségek vannak, hogy az igazgatók párttagok legyenek, véleményem szerint nagy lehetőség nincs jelenleg, csak évek során lehet ezt elérni. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy nem akarnak állást vállalni a pedagógusok az üzemi kerületekben [sic!]. Aki hivatásának tekinti, hogy pedagógus, az nem tehet ilyet. Moharos [JózsefJ elvtárs: Én Harmati elvtárs által elmondottakkal értek egyet. A szakfelügyelet kérdésével kapcsolatban: a politikai kérdésekben való hovatartozást sokkal nagyobb súllyal kell kezelni, mint eddig. Az iskola igazgatójának a feladata, hogy politikailag ügyeljen a pedagógusra. Ha mi a szakmai kérdésekre hivatkozunk, akkor ez lehetőséget nyújt arra, hogy a korhatárt nyújtsuk. Régen Budapestre felkerülni pedagógusnak vágyálom volt. Igen sokan ezért elmentek más pályára. Véleményem szerint nyugdíjazzunk, amennyit lehet.
