Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.
fékező tényezői annak, hogy a pártszervezet a munkások körében megfelelően dolgozni tudjon. Fentieket figyelembe kell venni a szervezőmunka során, és megfelelő intézkedéseket kell tenni. Venéczi [János] elvtárs: A hatalmi pozíciók megszerzésén túl látni kell, hogy az agitáció még szúk körben mozog. Volt ugyan négy sikeres nagygyűlés, de ez nem elég. Szervezett agitációról beszélni nem lehet, nincs kiépített agitátorgárda. De baj van az agitáció tartalmával is. Május 1-jéig előadássorozatokat rendezünk, illetve gyűléseket. Ahol még nem volt kerületi gyűlés, ott azt is tartunk, és azon kívül üzemekben, valamint 20-30-as csoportokban tanácskozásokat. Véleményem szerint a holnapi agitprop, titkári értekezleten beszélni kellene a termelés kérdéseiről is, hogyan kell segíteni az üzemi pártszervezeteknek a termelést. Rendkívül nehéz ez a kérdés. Nem agitálhatunk úgy, hogy termeljünk többet, hogy az egyensúly meglegyen, mivel anyaghiány van. Ezt mondta Csergő és Nagy [József]né elvtárs is. Egyetértek Harmati elvtárs fejtegetésével. Valóban az üzemben az a helyzet, ha a művezető vagy üzemvezető nem lép be a pártba, akkor a dolgozó is sokkal nehezebben lép be. Borka [Attila] elvtárs: A különböző titkári értekezleten [sic!] kijött, hogy nemcsak az üzemi párttitkárok a szélsőségesek, hanem a kerületi titkárok is ludasak, főleg az ipari kerületekben. Nem vittek olyan agitációt az üzemek felé, hogy a becsületes embereket felvegyék a pártba. A Fémáru- és Szerszámgépgyár párttitkára azt mondta, hogy az üzemben 130 párttaggal 1 500 létszámon belül biztosítani tudja a párt vezető szerepét. Szerinte a munkásosztály vezető pártja lehet az MSZMP, ha kevés a munkáslétszáma. A IX. kerületi IB erről az álláspontról tudott, és nem vette fel ellene a harcot. Valószínűnek tartom, hogy a XIII. kerületben Kiss elvtárs is segítette ezt a vonalat. Az üzemben az igazgató a legfőbb hatalmi pozíció. Helytelen, hogy Fröschl elvtárs a szakemberek féltése címén nem akar hozzányúlni a hatalmi funkciók rendezéséhez. Nem arról van szó, hogy olyan embereket küldjünk el, akik nem voltak az MDP-nek tagjai, és most sem lépnek be a pártba, de csak akkor, ha nem reakciósak. De az ellenforradalom és a munkástanács által bevitt elemeket ki kell rakni, és az általuk leváltott elvtársakat vissza kell helyezni funkciójukba. A deklasszált elemeket, volt horthysta csendőröket és ezredeseket stb. lassan el kell távolítani. A központi IB hozott egy olyan határozatot az üzemi pártszervezetek helyzetével kapcsolatban, hogy Apró elvtárs hívja össze a minisztereket, és tegye tisztába ezt a kérdést. Azonban tisztában kell lenni azzal, hogy a hatalmi posztok kérdését kívülről nem lehet megoldani, hanem azt az igazgatónak kell. A 30 igazgatót nekünk kell kézbe venni, és beszéljünk a fejükkel akkor is, ha nem párttagok. Ezt a helyzetet tovább így fenntartani nem lehet. Az azonnali feladatokkal kapcsolatban határozzuk el, hogy a 30 üzemből összehívjuk az igazgatókat, IB-elnököket és szakszervezeti elnököket, valamint a munkástanács-elnököket, ha kommunisták. Beszéljünk velük, hogy ök kezdjék meg a hatalmi pozíciók megerősítését. A kommunista igazgatók tartsanak gyűléseket, mert az igazgató kiállása sok ember fejében eldönti a kérdést. A szakmunkás rétegre nagy hatással lesz. Ezt ki kell szélesíteni nemcsak a 30 üzemre, hanem ahol kommunista igazgató van, lépjenek fel agitátorként. Ne várjunk arra, hogy Apró elvtárs hívja össze a minisztereket, nekünk módunk van arra, hogy felkeressük őket, és elbeszélgessünk velük. Állapodjunk meg abban, hogy a jövő héten csütörtökön hívjuk be a 30 nagyüzem igazgatóját, IB-elnökét és szakszervezeti elnökét és a
