Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.
nagyon lényeges, a munkásosztály befolyását illetően. Mert így a nagyüzemekben a pártélet nem tud olyan befolyást gyakorolni, mint amilyen kívánatos lenne. A munkásosztály nagy többségét mi nem akarjuk, hogy párttag legyen, nincs szükség olyan nagy létszámú pártszervezetre, mint az MDP volt, de nekünk a munkásosztály zömét meg kell nyerni. Nem vesszük elég komolyan, hogy mi hosszú évek óta a pártmunkát a nagyüzemekre helyeztük túlsúlyban [sic!]. Az ellenforradalom véleményem szerint nagyon ügyesen átvette tőlünk ezt a módszert. A különféle tervek elkészítése inkább önmegnyugtatás volt és nem az, hogy szervezett, tudatos ellentámadást indítottunk volna. Egy-két gondolat: a múltban a pártmunkát igen sokirányú tartalommal töltöttük meg. Lényeges hiba, hogy most nincs tartalommal megtöltve az üzemekben a pártélet. A múltban a pártszervezet a legkülönbözőbb gazdasági értekezleteken részt vett, termelési, műszaki értekezleteken stb. Most gazdasági kérdésekkel nem képes a pártszervezet foglakozni, és politikai akciók sincsenek az üzemekben a taggyűléseken kívül. Vannak politikai viták, de nagy akciók, ellentámadás nincs, amire szükség lenne. A pártszervezeteknek ezen alapvetően változtatni kellene, munkájukat tartalommal kell elsősorban megtölteni a politikai harc terén. Nagygyűléseket és kisebb üzemi gyűléseket kell tartani, és feltétlenül foglakozni kell a gazdasági kérdésekkel is. A XI. kerületi IB kezdeményezését át kellene venni a többi kerületeknek is, és üzemi szinten is lehetne ilyen értekezleteket tartani. A másik lényeges dolog, ami megnehezíti a pártmunkát, hogy nincs eléggé kiépítve az üzemekben a párt hálózata. Határozatba kell venni, hogy a pártszervezeteknek fontos feladata legyen az alapszervezetek kiépítése, akkor is, ha csak három párttaggal rendelkeznek. Ha már van pártszervezet, akkor az elkezd dolgozni, van egy szervezett egység, amire támaszkodni lehet. E nélkül nem képes a pártszervezet hatalmas üzemi komplexumot átfogni. Véleményem szerint helyes lenne a 10-es bizalmi rendszert visszaállítani. Véleményem szerint a nagyüzemekre - mint például a MÁVAG, a Ganz Vagon stb. - kell a súlypontot helyezni, oda koncentrálni a gyűlések tartását stb. Vagy például, ne csak úgy általában verbuváljuk a párttagokat a munkások között, hanem elsősorban a legjobb szakmunkásokat próbáljuk megnyerni, olyanokat, akiknek tekintélyük van, hatni tudnak az emberekre. Méhes elvtárs a javaslatoknál említette, hogy a hivatali pártszerveteknél befolyásolni kell a párttagság alakulását. Véleményem szerint is fontos, mert előállhat olyan helyzet, hogy nem tudunk lépést tartani a párttagság alakulását illetően. Valamilyen szabályozó intézkedés véleményem szerint is feltétlen szükséges. Véleményem szerint jó megoldásnak látszik az, hogy addig ne vegyék fel őket, amíg megfelelő erővel nem tudunk foglalkozni velük, amíg a másik fronton nem változott meg a helyzet. Harmati [Sándor] elvtárs: Ha most az üzemekben a pártszervezet befolyásának kiszélesedését nézzük, azt elsősorban azon keresztül vegyük figyelembe, hogy hogyan fokozódik a párttagság létszáma [sic!]. A hivatali intézményeknél ez szinte visszatarthatatlan. Ez azzal jár, hogy a munkáspárt lényegében nem egészen munkáspárt. Például az V. kerületben az arány egészen rossz. Ha az üzemekben most a pártszervezési munkát megfelelően előkészítik, feltétlen eredményhez vezet. Az V. kerületben részt vettem egy titkári értekezleten, ahol ezt próbálták megmagyarázni, a hozzászólások egy része azt bizonyította, hogy megértették az elvtársak, hogy miről van szó. Látni kell azt is elvtársak, hogy a volt MDP-tagok egy része fél belépni a pártba. Ha egy gyárban a főmérnök vagy műhelyvezető szemben áll a párttal, akkor ezek mind akadályozó,
