Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.
természetesen túlmegy már a párton belüli elhajláson. Amikor kétségtelenül megállapítható, hogy a kerületi MSZMP-n belül észlelhető jobboldali elhajlások eredetének „helyi specialitásai" léteznek, ugyanakkor azt is le kell szögezni, hogy az itt és másutt hangoztatott jobboldali nézetek semmiben sem különböznek a többi kerületben vagy vidéken hangoztatott jobboldali nézetektől, tehát az elhajlás megjelenési formája már nem kerületi specialitás. A múlt év november-decemberi időszakot bizonyos fokig jellemezte a „sztálinista", „rákosista" jelszó (ezt a Népszabadság is erősen táplálta). Hosszú ideig kísértett a többpártrendszer iránti „érdeklődés". Élesen vetődött fel a párton belül is a „Szovjetunió által elkövetett hibák" kérdése, ezzel párhuzamosan Jugoszlávia idealizálása, a lengyel és a kínai „példa" követésének követelése. Erősen nehezítette a pártszervezést, hogy az októberi-novemberi események ellenforradalmi jellegét sokan nem, többen pedig nem egyértelműen fogták fel. Az első időszak jobboldali elhajlásai közé kell sorolni az olyan megállapításokat, hogy a demokrácia hiánya okozza a kormánnyal és a párttal szembeni bizonytalanságot. Ennek a nézetnek egészen szélsőséges megnyilvánulása hangzott el (ELTE): „ha a tömegek fasizmust akarnak, akkor legyen az" (ez egyébként Gimestől ered). Ebben az időben igen jellemző volt a párttól való távolmaradás olyan indokkal, hogy inkább „kívülről segítenek", kommunistának érzik magukat, nem lényeges a „formális" tagság. A januári-márciusi időszakban újabb jobboldali nézetek jelentkeztek, egyes régebben hangoztatott vélemények eltűntek, esetleg új formában bukkantak fel, és ebben az időben ugrásszerűen érezhetővé vált egy szektáns [sic!] fellángolás is. Január táján a központi kérdések közé a munkástanácsokkal és a racionalizálással kapcsolatos nézetek tartoztak. „Szakembereknek kellene vezetni az országot", az elmúlt tíz év hibáinak eltúlzása, a munkanélküliségből kiút, a kisipar felelevenítése, a forradalmi bizottságok legális szakszervezeti formákba alakulnak át, „a nyomdászok valódi érdekeit a szakszervezetek képviselik", és általában „a független semleges szakszervezetek" hangoztatása. „Nincs a pártnak tekintélye, előbb ki kell javítani a régi hibákat, demokratizálni kell, azután...". 854 Februárban vált először érezhetővé egyes konkrét feladatok végrehajtásánál a pártfegyelem lazulása. Jelentkezetek olyan problémák, hogy adminisztratív eszközök megengedhetetlenek a vallásoktatással kapcsolatban, ez kizárólag ideológiai harc kérdése. Az ellenforradalom értékelésénekjobboldali formái ebben az időszakban olyan gondolatokkal bővültek, hogy október 23-a után többféle szakasz volt, hogy a fö okokat talán mégis a rendszerben kell keresni, hogy volt ugyan ellenforradalom, de azt saját erőből is le lehetett volna verni, illetve Nagy Imre politikájával levezethető lett volna. Március, illetve a „MUK" sikertelensége óta, ismét jelentkeztek a párton belüli új jobboldali elhajlások. Hangzottak el állítások arról, hogy a karhatalom túlkapásai nemcsak visszaállítják, de tetőzik is a Rákosi-vezetés hibáit. Ugyanakkor erősen megnyílt az érdeklődés a „virágozzék minden virág"-elmélet iránt és ennek Magyarországi időszerűségét is vitatták. (Ekkor jelent meg a Filozófiai Szemlében az erről szóló előadás). Ebben az időben a pártszervezetekben a tagfelvételnél jelentős lazulás állt be, helyenként kirívóvá válik a nyilvánvaló „hibák megbocsátása". Még azután is, hogy erre felhívtuk a pártszervezeteink figyelmét, egyenesen megdöbbentő jelenségek voltak tapasztalhatók. A Ferunion taggyűlésén ugyan több órás vita után, de átigazoltak valakit, aki múlt év decembe854 Az V. Kerületi IIB 1957. január 1 l-ei ülésére készített előterjesztésben valóban megjelent, hogy a racionalizálásnál a „szakember" jelszó több helyen ellenük fordult. BFL XXXV.10.a.2. 4. öe. 5. p.
