Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.
Többen felvetették, hogy én a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség Ideiglenes Országos Bizottságának voltam vezetője. Igen, ez így van. Úgy vezettem, ahogy azt a Központi Bizottság határozata leszögezte. Ez a Szövetség egy párthatározatra lett szervezve. Párthatározat volt arra, hogy ennek a vezetője én legyek. Utólag mégis azt vetették fel, hogy ilyen opportunista és megalkuvó álláspontja volt a szövetségnek. Az elvtelenség kérdését felvetették a kiáltvány megszerkesztéséért. Ezt a kiáltványt mi készítettük, azonban ezt is megtárgyalta és megvitatta a Szervező Bizottság. És megállapította, hogy ez a helyes vonal. Most mégis ezt is az én nyakamba akarják varrni. Az IB-n több alkalommal volt szó a KISZ megalakításáról. Ezen alkalmakkor én is kifejtettem álláspontomat, hogy ez milyen jellegű legyen. Konkrétan, az előterjesztett javaslatban az 1. számú javaslat mellett tettem le a garast. Az IB így is foglalt állást. Mégis utólag azt kaptam, hogy én a KISZ ellen vagyok, sőt a Budapesti IB-t is befolyásoltam. Volt a Budapesti IB-nek egy olyan határozata, hogy én kikerülök a XI. kerületbe. Előre bocsátom, hogy az ifjúsági területen nem akartam dolgozni, ezt kifejtettem a Szervező Bizottság előtt, hogy ezen a területen csak ideiglenesen dolgozom. Ebben az időszakban nem lehetett válogatni. Ennek következtében eltelt két-három hónap. Kértem, hogy mentsenek fel az ifjúsági funkció alól a KISZ szervezése alkalmával. Az elvtársak egyet is értettek velem. Hosszú ideig nem volt döntés afelől, hogy milyen területen fogok dolgozni. Hosszú ideig a SZOT vonalán is igényt tartottak a munkámra. Elkeseredésemben szóltam, hogy nincs munkám. így került napirendre, hogy kerületi titkárnak elmennék-e. Felvetődött az V. kerület vezetése. Az volt az álláspontom, hogy ez bonyolult feladat, nem üzemi jellegű, ezért kértem, hogy inkább üzemi kerületbe tegyenek. így került sor a XI. kerületre. Az IB meghozta a döntést azzal, hogy néhány napon belül megtörténik a beiktatás. Én ki is mentem. Az IB a határozatot nem hajtotta végre. Itt is éreztem a politikai bizalmatlanságot. Kezdődött ott, hogy amikor arról volt szó, hogy kimegyünk, és a titkár bejelenti, hogy miért van szükség a beállításomra, ez nem történt meg. Szó volt arról, hogy Vándor [Béla] elvtárs fog kijönni, ez sem történt meg. Vándor elvtárs megbízta Méhes elvtársat, hogy jöjjön ki, és mondja meg, miről van szó. Méhes azt mondta, hogy nem ismer. A dolog elhúzódott hetekig. Végül Méhes elvtárs kijött, és mondta három elvtársnak, hogy ott fogok dolgozni, de erről nem tudott senki. Eltelt három hét, a helyzet tarthatatlanná vált. A kerületben olyan voltam, mint egy „előkelő idegen". Nem volt szabad beszélni rólam. 840 Véleményem szerint az ilyenfajta beiktatás helytelen. Diósi [Imre] elvtárssal beszéltem, hogy ez így nem megy tovább. Két-háromhetes ottlétem után én is rájöttem arra, hogy helyesebb lenne, ha kerületi titkárnak a kerületből vinnének oda valakit. Más oldalról hallottam olyan dolgokat is, hogy nagyon válogatok a funkciók közül. Mondották, hogy lehettem volna a Kádár-titkárság vezetője is, de nem vállaltam. Lehettem volna a Minisztertanács Titkárságának a vezetője, de nem vállaltam. Ez mind hazugság. Ilyen nem volt. Ha csak nem lehet azt így elkönyvelni, amit egyszer Kelen elvtárssal beszéltem. Kelen elvtárs a legelső alkalommal, amikor bejött IB-ülésre, mondotta [sic!], hogy felvetődött, hogy esetleg egy ilyen területre mennék. Nem is értettem tulajdonképpen az ilyen közléssel egyet, nem értettem azzal egyet, hogy ilyen pártszerütlenül közlik velem a dolgokat. Ezt a módszert kicsit furcsának tartottam. Ez volt az egész, amit nekem felajánlottak. Ezek után úgy adták vissza nekem, hogy nem fogadtam el ezt sem, nem fogadtam el azt sem. Úgy érzem, hogy valakinek érdeke, hogy engem feketére fessen. 840 A XI. Kerületi IIB anyagában nem maradt fenn írásos dokumentum a történtekről.
