Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.

indítani, és a kerület és a párttagság munkás részét a másik rétegnek kell fordítani, mert ha ez nincs, nem fogunk eredményt elérni. Ehhez adjunk segítséget vitákkal és rendezvényekkel. Szabó Piroska elvtársnő: Az V. kerület az ország egyik fontos része, és ennek megfelelően kell, hogy a vezető pártszer-vezetek részéről figyelemmel kísérjék munkájukat. Marosán elvtárs ezért ne olyan hangot üssön meg a pártértekezleten, ami az ott dolgozó elvtársakat sértené. Látni kell, hogy ennél a kerületnél is vannak eredmények, és a párttagság jelentékeny része becsületes ember. Nem hiszem, hogy a megbízhatóság szempontjából rosszabbak az ottani párttagok, mint az angyalföldiek, hiszen zömében onnan kerültek a munkáskáderek a kerületbe. Az V. kerület nézetem szerint nehézségeivel együtt olyan kedvező helyzetben van, hogy itt van a legtöbb régi munkásmozgalmi ember, s ezeket az elvtársakat a kerületnek fel kellene használnia. Javaslom, hogy ezeket az erőket osszuk szét megfelelőbben, és ha esetleg vannak gennyes gócok [sic!], akkor ott javítsunk a helyzeten. Véleményem szerint helytelen, ha mi arra vesszük az irányt, hogy egyeseknél példát statuáljunk, mert ez sokszor igen rosszul sikerül, s általában nem azt éri, akit illet. A helyzeten szervezőmunkával lehet segíteni, és nem példastatuálással. A pártszervezetek egy részének olyan a jellege, hogy ott nagyon komoly propagandamunkára van szükség. Marosán György elvtárs: Az Országos Pártértekezlet anyaga döntően ideológiai és politikai kérdésekről szól. Amit konkréten kell érvényesíteni a megfelelő területen. Én nem ragaszkodom ahhoz, hogy kimenjek az V. kerületbe, de szükségesnek tartom megmondani - ha elmegyek - ott is a véleményünket, ahol eddig még nem mondták meg. Csikesz Józsefné elvtársnő: Nem tudok egyetérteni Szabó elvtársnővel. Nem arról van szó, hogy meg akarjuk bélyegezni az V. kerületet. Az V. kerület specialitását az adja, hogy érzékeny pontja a városnak, kisugároz az ország egész területére. A V. kerületben éppen a speciális helyzeténél fogva összefutnak az irányító szervek, ebből adódik, hogy a központi kérdés és a központi probléma a jobboldali elemek elleni harc. Igazságtalannak tartom, hogy azt mondjuk, hogy az V. kerületben a pártszervezet nem dolgozott. Ez nem így van. Éppen az a baj, hogy ez volt az a terület, ahol legelőbb hozzákezdtek a munkához, az volt a baj, hogy hamarabb kezdtek szervezni, mint az üzemekben. Az igaz, hogy a minisztériumi pártszervezetekben egy bizonyos pangás volt tapasztalható, de még novemberben, januárban és februárban is az volt a helyzet, hogy nem tisztázták, hogy milyen minisztériumok lesznek. Szó volt a leépítésről. Ennek következtében nagy volt a bizonytalanság a minisztériumokban és a vezetőknél is. Ezt látni kell. Ez rányomta bélyegét a munkára. Elmondták az Igazságügyi Minisztériumban, hogy sok szemrehányást kaptak, azonban figyelembe kell venni azt is, hogy hosszú ideig nem volt miniszterük. Szerintem igazságtalan lenne azt a pártszervezet szemére vetni, hogy nem jól dolgoztak. Én is azon a véleményen vagyok, hogy élesen és kritikusan kell felvetni az V. kerület felé, hogy a Budapesti Pártbizottságnak a felelőssége nemcsak abban volt, hogy nem adott megfelelő titkárt - annak ellenére, hogy az elvtársak már a központhoz mentek -, hanem ezen túlmenően olyan segítséget sem kaptak, ami a pártszervezetek kiindulásánál rendkívül fontos lett volna. Jelen pillanatban is annak a levét isszuk az egyes pártszervezeteknél, hogy