Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.

a kezdet kezdetén nem adtunk elég instrukciót arra vonatkozólag, hogy nem a baloldali veszély a föveszély, hanem a jobboldali elhajlás. Olyan emberek kerületek először be, akik jobboldali beállítottságúak voltak. Beszéltünk arról, hogy a volt rákosista-sztálinista vezetők tűnjenek el, ebből adódott, hogy a kerületi IB-nél dolgozhatott Vas Zoltán Péter. Helyettük becsületes embereket kellett volna beállítani. A tanácsi pártszervezetnél például olyan emberek vették kezükbe a pártszervezet irányítását, akik a saját arculatukat nyomták rá a tagságra. Most már ott tartunk, hogy ezekkel szemben a párton belül kell a harcot megvívnunk. A tanács pártszervezetében Pék [] elvtárs beszámolójában az volt a leglényegesebb, hogy Kádár elvtárs is önkritikát gyakorolt arra vonatkozólag, hogy novemberben még ő sem látott tisztán. Itt még ma is az a helyzet, hogy az IB vezetésénél olyan emberek vannak, akik nem a jobboldal ellen folytatják a harcot, hanem a baloldali veszély ellen. Itt van, ami nagyon lényeges, mint ahogy Aczél elvtárs is felvetette, hogy az V. kerület apparátusánál is el kell választani azokat, akik jobboldali beállítottságúak. Ez abban jut kifejezésre, hogy Vas Zoltán Péter olyan hozzászólást tesz, mint a tanácsi taggyűlésen. Kihangsúlyozta Pék elvtárs a taggyűlésen, hogy csak az lehet a párt tagja, aki a párt politikájával, annak főbb elvi kérdéseivel egyetért. Ezt ma már nem így fogalmazzuk meg. Én ott látom a problémát, hogy az elvtársak részéről van egy békülékenység. Ezek a bizonyos frontok, amiről Kelen elvtárs beszélt. Ezek bent vannak néhány helyen az IB-kben. Ezek szaggatják szét az elvtársakat [sic!]. Itt kell frontáttörést tennünk. Csak olyan embereket lehet az IB-kbe helyezni, akik a párt politikája mellett szilárdan kiállnak. Moharos József elvtárs: A minisztériumokban dolgozók nem tekintik szívügyüknek, hogy funkciójukkal, tevékenységükkel a proletárdiktatúrát erősítsék, és azért nem, mert nem volt tiszta a fejük. Ha valakinek, akkor feltétlen a munkáskádereknek kellett volna legelőször segítséget adni a pártnak. Véleményem szerint helyes lenne megmutatni, hogy egy-egy minisztériumban milyen a párttagság és a dolgozók összetétele, hogy rávilágítsunk arra, hogy honnan erednek ezek a jobboldali nézetek. Marosán [György] elvtárs: Javaslom, hogy zárjuk le a vitát és fogadjuk el Aczél elvtárs javaslatát. Lényegében az anyag elemzése megtörtént. Mielőtt véglegesen megállapodnánk, szeretném megkérdezni, hogy hogyan értékeli a felszólalásokat Maros elvtársnő, és mit gondol, hogy mit adhatunk még? Szeretném tudni, hogy segítenék-e, ha én kimennék a kerületi aktívára, - mondja meg őszintén. Mondja meg mi az, amit segíthetek. Hajlandó vagyok belemenni abba, hogy az IB írja elő, hogy miről beszéljek. Én azt határozatnak veszem és végrehajtom. Én pártmunkás vagyok, nem vagyok sértődékeny. Azt a jogot azonban fenntartom magamnak, hogy ha a vita olyan irányba visz, ami nem helyes, arra én alaposan reagálok [sic!]. Ezen a téren félreérthetetlenné kell a dolgot tenni. Beszélni kell az erőszakról. Egészséges-e ez? Kiknek mennyit és hol használt az erőszak? Kádár elvtárs úgy fogalmazta meg a dolgot, hogy ha a magyar nép nyugalmat akar, akkor az ellenforradalmat fizikailag kell megsemmisíteni. Én azért kértem az IB véleményét, mert itt élesen kell felvetni a dolgokat. Mondják meg őszintén, nem fogok megsértődni. A kerület rossz. Ki akarom domborítani a kerület rossz politikai jellegét. Ezért kérem, hogy a Szervezési és az Agitprop. Osztály írja össze a tézise-