Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.
kérdésekben, amely a tanácsi munka egy-egy szakterületét érinti, csak akkor foglaljon állást, ha előzetesen azt megtárgyalta az állandó bizottságban dolgozó kommunistákkal. e. Külön kell foglalkozni a pártirányítás helyes módszereinek megválasztása során magukkal a tanácsülésekkel is. Az önállóság és a hatáskör megadása biztosítja a tanácsülések alkotó jellegét. Ennek megfelelően kell megváltoztatni a tanácsülés egész szerkezetét. Kezdve attól, hogy mit tárgyaljon a tanácsülés, egészen addig, hogy miben döntsön, mindenben a pártcsoportnak döntő beleszólása kell, hogy legyen. Ez a módja annak, hogy maguk a választók is egészséges feszültséggel várják az eseményszámba menő tanácsülést, ahol ténylegesen döntenek a lakosságot érintő fontos kérdésekben. f. Végül, de nem utolsó sorban meg kell emlékezni a tanácstagi munka mint fontos pártmunka megbecsüléséről. Teljesen helytelen az a lebecsülés, amely még nagyon sok helyen a tanácstagi munkával kapcsolatban tapasztalható. Sokszor a tanácstag azért nem tudja végezni a munkáját, mert több más pártmunkával is megbízzák. Óhatatlan ez egyes esetekben, de akkor is arra kell törekedni, hogy a kommunista tanácstag olyan pártmunkát kapjon, amely tanácstagi munkájával valamilyen összefüggésben áll (például várospolitikai pártnap megtartása a körzeti pártszervezetben). A tanácstag elvtársak sérelmezik, hogy fontos fővárosi vagy kerületi aktívára, ünnepségekre nem hívják meg őket. Várják, hogy a párt funkcionáriusai velük foglalkozzanak, munkájukat elbírálják. Azt is várják, hogy a párt sajtója is többet és több szeretettel foglalkozzon áldozatos munkájukkal. Külön kell foglalkozni a VB és az alája rendelt igazgatási apparátus pártirányításával. Párthatározat van arra, hogy a végrehajtó bizottság munkájában az Intéző Bizottság egyik titkára vegyen részt. Van olyan nézet, amely ezt is a tanács lebecsülésének tekinti, és az IB elnökének részvételében látná a tanács teljes megbecsülését. Ez a nézet túlzott. Inkább azt javasoljuk, hogy az IB elnöke vagy titkárai közül az legyen a tanácsi végrehajtó bizottságban a párt állandó képviselője, aki a tanácsi munkához leginkább ért. Ebben az esetben ez a kapcsolat is, az irányítás is aktív, közvetlen lehet. Feltétlenül helyes az is, ha a tanács végrehajtó bizottságának elnöke tagja a kerületi, illetve Budapesti Párt Intéző Bizottságnak. Ez most nem mindenütt van így (például a XIV. kerületben sem), de úgy gondoljuk, nincs akadálya annak, hogy az amúgy is ideiglenes jellegű IB-kbe kooptálással beválasszák a tanácsok VB-elnökeit. Ami a tanács VB igazgatási apparátusának pártirányítását illeti, ugyancsak szem előtt kell tartani azt, hogy VB-apparátusról van szó, amelynek utasítást kizárólag az őt irányító VB adhat. Ezt kell tenni még abban az esetben is, ha a párt egyes osztályai kapcsolatban lévén a tanács megfelelő osztályaival, rövidebb útnak bizonyulna a közvetlen módszer. Ellenkező esetben megsértenénk a VB és az osztályvezető önállóságát és felelősségét. A tanács apparátusának pártirányításában jelentős szerepe van a hivatali pártszervezetnek. Bár hivatali pártszervezetet mondunk, hozzá kell tennünk, hogy ez mégsem azonos minden tekintetben a többi hivatali pártszervezettel, tegyük
