Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.

arról, hogy a párt intéző bizottságok helyes álláspontjuk kialakításához nem nélkülözhetik a legszélesebb tömegek között élő és azoknak kívánságait, javaslatait kifejező, a tanácsi kérdésekben tájékozott kommunista tanácstagok véleményét. Ez semmiképpen sem jelentheti az IB-k hatáskörének csorbítását, hanem éppen annak szorosabb, mélyebben gyökerező kapcsolatát a tömegekkel. A tanács így lehet hajtószíj [sic!] nemcsak abban az értelemben, hogy a párt határozatait végrehajtja, hanem abban is, hogy a párt úgy irányítson, hogy egyben tanul is a tömegektől. Helytelen lenne a pártcsoportoknak pártszervezet szerinti működése. Úgy gondoljuk, hogy ez a kérdés még külön alapos vizsgálatot igényel. Kétségtelen, hogy a választott testület párttagjainak a pártegység és pártfegyelem érdekében való tömörítése elüt az üzemi vagy hivatali pártszervezet jellegétől. Itt a pártegység egyenlő a tanács pártirányításával. Félreérthetetlenül és jobban érvényesül a pártirányítás a tanács munkájában a kommunista tanácstagok egységes és határozott fellépése nyomán. A pártcsoport tagjainak egyéni beszélgetésben vagy a tanácsülésen elhangzó felszólalásaikkal kell meggyőzniük a pártonkívülieket annak helyességéről, amiről már ők a frakció ülésén meggyőződtek. Ezzel jelentősen növelik a párt tekintélyét, közelebb viszik vezető szerepének elismertetéséhez. Nemrég alakult meg újra a Fővárosi Tanács pártcsoportja, és választották meg annak vezetőségét. Hasonló módón történt ez már annak előtte a legtöbb kerületben. A pártcsoportok és azok vezetőségei bizonyára a gyakorlati életben alakíthatják ki munkamódszereiket, és gazdag tapasztalatokra fognak szert tenni. A budapesti és kerületi intéző bizottságok kísérjék figyelemmel, segítsék a pártcsoportok és vezetőségeik munkáját. Tanulmányozzák munkamódszereiket, a jó tapasztalatokat összegezzék és általánosítsák. Most e pártcsoportok és vezetőségeik előtt álló legfontosabb feladat, hogy mozgásba hozzák, aktivizálják a kommunista tanácstagokat és rajtuk keresztül a pártonkívülieket is. Erre annál nagyobb szükség van, mert az ellenforradalom óta a legtöbb tanácstag még nem vette fel a kapcsolatot választóival. A választott testület munkájának hatásosabbá tételét a szakszerűségét kidomborító állandó bizottsági munka segíti. A párt irányítása itt is érvényesüljön. Úgy gondoljuk azonban, hogy ez sem lehet alkalomszerű irányítás, hanem szervezetten kell történnie. Nem helyes az a módszer, hogy az állandó bizottságok munkáját a VB vagy a VB Titkársága irányítsa, hanem ennek a frakción keresztül kell történnie. Az állandó bizottságokban fokozódik a kommunista tanácstagok szerepe, mert a szakkérdések alaposabb tájékozódást követelnek. Ugyanakkor érteniük kell ahhoz is, hogy a párt általános irányvonalát biztosítani tudják az egyes szakterületeken. Minthogy a pártirányítás az egyes munkaterületekre is konkretizálódik (például az oktatás), helyes, ha a vonatkozó párthatározatok meghozatalába bevonják az állandó bizottságokban dolgozó kommunistákat. Ugyancsak szükséges, hogy a frakció tagjai a fontos, központi párthatározatokat időben megismerjék. A frakció vezetősége olyan