Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.

múltból máris egy-két tanulságot meg lehet szívlelni. így nem helyes az a módszer, amely akár helyesen tervezett statisztikának rendeli alá a személyek megválogatását (férfi, nő, életkor és foglalkozás szerint stb.). Bár a teljes véletlenre ezt sem lehet bízni a jövőben sem, mégis elsődleges az a követelmény, hogy olyan embereket válasszanak meg tanácstagnak, akiket a választók szeretnek, ismernek és becsülnek, akikben a népnek bizalma van. A másik tanulság az, hogy a tanácsi munka, a tanácstagsággal járó megtisztelő feladat teljes embert kíván. Nem helyes tehát sem kerületi, sem fővárosi vonatkozásban - néhány kivételtől eltekintve olyan embereket választani tanácstagnak, akiknél már eleve számítani lehet arra, hogy nem lesznek képesek a tanácstagságukkal, AB-tagságukkal járó, sok időt igénybevevő feladatot betölteni. Csak azokat a párt- és állami funkcionáriusokat jelöljük tehát tanácstagnak, akiknek a munkája egyben szorosan összefügg a tanács munkájával. (Erre külön anyagot kell kidolgozni). b. Két ellenkező nézet van a tanácstagok megválasztását illetően:

776 - Az egyik szerint a fővárosban csak Fővárosi Tanács legyen és szükségtelenlek] a kerületi tanács[ok]. Ezek az elvtársak nyilván abból indultak ki, hogy a Fővárosi Tanácsnak lenne csak a jövőben olyan hatásköre és önállósága, amely eredményessé teszi a tanács munkáját. Ezt helytelennek tartjuk. - A másik nézet szerint csak kerületi tanácstagokat válasszanak, és az így megalakult kerületi tanácsok, a lakosság számarányának megfelelően küldötteket delegálnának. Ezek alkotnák a Fővárosi Tanácsot. Több fővárosi tanácstag is ezt látja helyesnek, mert érzik, hogy ily módon jobban tudnák munkájukat elvégezni és a választóik, az illető kerület lakosságának érdekeit képviselnék. Addig is a fővárosi tanácstagokat kötelezni kell a kerületi munkára. Ezzel szemben többen azt vetik fel, hogy ez a közvetett választási rendszer alkotmányellenes és nem demokratikus. Szerintünk a fővárosi tanácstagok közvetett választása bár a látszat szerint kevésbé demokratikus, mégis célravezetőbb. c. A pártszervezeti szabályzat lerögzíti, hogy létre kell hozni a tanácstagok pártcsoportját (frakció). Eddigi működésük során a pártcsoportok nem tölthették be a hivatásukat. Munkájuk formális volt, jóformán kimerült abban, hogy a tanácsülések előtt hívták össze a pártcsoportot, amely az eleve meghatározott tanácsülés anyagát tárgyalta olyan értelemben, hogy azt a kommunista tanácstagok mindenképpen hagyják jóvá. Abban az esetben azonban, ha a különböző szintű tanácsoknak megvan a hatáskörük, s annak megfelelő programjuk, amelynek kidolgozásában elsősorban a frakciók tagjai vesznek részt, már lehetséges, sőt szükséges a frakciók tevékenységének folyamatossága. Nemcsak arról van szó, hogy a kommunista tanácstagok egymás között és saját tapasztalataik alapján alakítsák ki a tanácsüléseken és általában a tanácsi munkában a teendőket. Hanem A tanácstagok választására 1957. november 17-én került sor. A teljes előkészületi és beszámoló anyagot ld. többek között: BFL XXXV. 1 d. 71. őe.