Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.

emberek többsége szerette Rákosit, és még ma is vannak olyanok, akik szeretik. Ha egy szónok ilyen fogásokkal akar dolgozni, az nem jó. A hangulat olyan volt, hogy Nagy Imrének akasztófát ígértek stb. Münnich elvtárs előadásmódjával nem tudta lelkesíteni a tömeget, hanem fordítva, a tömeg lelkesítette Münnich elvtársat. Pattanásig volt a hangulat. [Sic!] Az a véleményem, hogy ezek a gyűlések most lökést adnak a tagszervező munkának, nemcsak Angyalföldön, de egész Budapestre kihatása lesz. Kialakult egy olyan vélemény, hogy március 15-e után - vagyis a Révai-cikk megjelenése óta -, hogy a párttagság létszáma nem emelkedik. Fock elvtárs mondta ezt egy alkalommal. Nálunk nem ez a helyzet, és most ismét várunk egy ugrást. Sajnos, nem a munkások lépnek a pártba, hanem az alkalmazottak. Ezért nagyon üdvözlöm Marosán elvtárs bejelentését, hogy tömjük az üzemeket gyűlésekkel, pártnapokkal. Jöjjenek ki a vezetők az üzemekbe, persze nemcsak a központi és budapesti vezetők, hanem a kerületiek is. Én nemcsak abban látom a veszélyt, hogy a munkások kevesen jönnek a pártba, hanem abban is, hogy nem a legjobb munkások azok, akik belépnek. A legjobb munkások pártonkívüliek, és az úgynevezett másodrendű munkások jönnek. Aki nem szaktekintély, az nem bírhat megfelelő befolyással. Javaslom, hogy a jó szakmunkásokkal külön megbeszéléseket folytassunk, elsősorban ezeket hívjuk össze. Mint szaktekintélyek az üzemben a hangulatot meghatározzák. Molnár Ernő elvtárs: Az én véleményem is nagyjából megegyezik azzal, amit Kiss elvtárs elmondott. Az alapvető kérdés, hogy a munkásosztály többségében megvannak a szocializmus alapjai. A dolgozó parasztság tömege nem vett részt az ellenforradalomban, a munkásosztály legnagyobb része is passzív volt. Ha a munkásosztály biztos vezetést lát, odaáll mellénk. Például pénteken délelőtt esett az eső. Amikor kimentünk az üzemekbe, a dolgozók azért készülődtek, nem törődtek az időjárással. Hétfőn és kedden összehívtuk csoportosan a titkárokat. Itt szinte követelték azt, hogy egy helyen legyen a gyülekező. Az üzemekben az udvarokon sorba álltak, és úgy vonultak fel a gyűjtőhelyre. Erőszak csak ott mutatkozott meg, akik papírokat akarnak felmutatni. Például a Gázgyárban egy Király nevű jobboldali elem erőszakoskodott. A dolgot megbeszéltük az igazgatóval, úgyhogy itt is rendeződtek a problémák. A pénteki gyűléseknek döntő eredménye az volt, hogy a párt szólt az emberekhez. Van egy komoly jelenség, éspedig az, hogy az üzemek komolyan készülnek az április 4ei ünnepségekre. A munkások 20-30%-a ezen részt fog venni. Probléma kerületünkben, hogy nem kaptunk kellő információkat. Megbeszéltük, hogy hogyan és miképpen fogunk mozgósítani. Megállapodtunk az önkéntességben. Az órabéreket nem engedjük kifizetni, úgy oldjuk meg, hogy vagy le kell dolgozni, vagy valamiképp be kell hozni az időt. A kerületnek egy nagy kérése lenne: hogy Kádár elvtárs jöjjön ki, ha ez nem lehetséges, akkor a delegáció egyik tagja. A gyűlésre össze tudnánk hozni kb. 20-25 ezer embert. Feladatunk nagyon komolyan felvenni a kapcsolatot az üzemekben a dolgozókkal, és beszélgetni velük a kérdésekről. Tömegével jönnek hozzánk emberek, hogy léptessük be őket a pártba. Azok az emberek, akik tizenkét éve a párt tagjai, üldözéseknek voltak kitéve, aggódtak. Ha nem segítünk nekik, ezeknek tragédia lesz. [Sic!] Nekünk komoly segítséget kell adni ezeknek a tisztességes és becsületes embereknek, hogy bekerülhessenek a pártba. Helyeslem azt a javaslatot, hogy az ifik és a munkásőrök vonuljanak fel egy csoportban.