Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)

Bevezetés

amíg az ellenforradalom szele fújt, sehol nem volt látható, csak november közepe táján jött Erzsébetre. Vitáink voltak, hogy a munkástanácsoknak adjunk-e fegyvert, mert hiszen övék a hatalom, vagy sem. Amellett döntött, hogy igen, míg végül Tömpe [István] elvtárs által sikerült ezt az akciót leállítanunk. Néhány héttel ezelőtt tudomásunkra jutott, hogy a kapitányság már megkapta két hete a bélyegzőjét, de azt pár nappal ezelőtt a kapitányság használva kapta meg. Végül kiderítették, hogy egy Király Kató nevü nőnél volt, kapott is fegyelmit, Erzsébetre ugyan nem helyezték vissza, de valahová máshova elhelyezték a rendőrség keretén belül. Ami az emberek viselkedésének értékelését illeti, attól függ az értékelés eredménye, hogy ki értékel. Vigyázni kell, nehogy tisztességes emberek kerüljenek ki. Vigyázni kell nagyon, mert a felvetett jelenségek mutatják, hogy dolgoznak nem odavaló elemek is. Az elhárításról egy-két szót. Nagyon keserves az üzemek felé, pedig az ellenség fő ereje most ott van. Az üzemi munkások nem érzik azt a fegyveres erőt, ami van. Ok még ma is az ellenforradalmi fenyegetések hatása alatt állnak és ez tartja őket vissza a párttól. Egyszerűen meg vannak félemlítve. Mi azt mondjuk nekik: „ne féljetek!" Az ellenség azt mondja: „nem tudhatod, mikor talál el egy golyó, vagy mikor ütnek agyon, amikor éjjeli műszak után hazamész." A tényleges ellenforradalmárokkal más eszközökkel kell egy kicsit bánni. A kerületben van 2 000 munkástanács-tag, ezek közül hatnak kértük az őrizetbe vételét, végre kettőt őrizetbe vettek s el is engedtek. Mondhatnánk, ott álltunk megfürödve, mert a munkástanácstagok joggal vágják oda nekünk: lám egy ellenforradalmár sincs köztünk! Kell, hogy érezzük a hatalom növekedését. Ami a központi karhatalmat illeti: mi oda a legkiválóbb elvtársakat küldtük. Elvhű és párthü munkásokat. Mi már az elején becsaptuk ezeket az embereket, mert azt mondtuk: a fizetésed 1 600 Ft lesz, ruhát, kosztot és jó fegyvert kapsz. Erre már az elején csak 1 400 Ft fizetést adunk. Ha először azt mondjuk, nem kaptok csak 1 400-at, elmentek volna akkor is, de becsapni őket? Volt köztük olyan szakmunkás, aki a 3 000-et is megkeresi, de ment, mert a párt hívta, s ott marad, ha kell 3, ha kell 6 hónapig, vagy esztendeig. Én állítom, hogy nem küldtünk be egyetlen karrieristát sem, mert hallottam olyan hangokat, hogy voltak, akik karrierizmusból mentek oda. Ne vegyük el ezeknek az értékes embereknek a kedvét. Ha kell, lemennek vidékre, vállalkoznak mindenre, ami nekünk használ.

205 Kiss János elvtárs, XIII. [Kerületil IB:

206 A Csikesz elvtársnő által elmondott értékeléssel egyetértek. Helyesnek tartom az értékelést. A politikai bizonytalanság fellépett a rendőrségen belül is. Nagyon helyes, ha ezek a bizottságok felülvizsgálják a tiszti állományt és a legénységi állományt is.

207 Itt az a fontos, hogy minél gyorsabban menjen ez, de azért nem elhamarkodva. Mi harcoltunk az ellen, hogy Bogdán [József], volt kapitányságvezető maradjon. Ezt végül Kádár és Sós elvtársakon keresztül elértük. Állítólag nem volt helyes eltávolítani, de ha információra van szükség, kérni kellett volna a pártbizottságtól s Gál [] elvtárs, aki itt ül az értekezleten ezt nem tette. Konkrét tények vannak a kezünkben, milliós károkról stb.-ről. Onnan irányították az ellenforradalmat is. Ezt egyébként odaadtuk Sós elvtársnak is, de még mindig szabadlábon 205 Révész Imre r. alezredes, a XX. kerületi rendőrkapitányság vezetőjének beszámolóját az 1956. október 23-át követő XX. kerületi eseményekről Id.: BFL XXIV. 1. 220-24/2/1957. 48-50. p. A XX. kerületi rendőrség 1956. december 17-ei helyzetéről Id.: BFL XXXV.25.b. 1956-1957. 7. őe. 22-32. p. 206 Az MSZMP XIII. kerületi szervezetének apparátusáról (d. n.): BFL XXXV. I f. 5. őe. 4. p. 207 Kiss János valószínűleg a fegyveres testületek MSZMP-szervezeteinek létrehozását előkészítő bizottságokra gondolt. Vö. Szabó 1977. 46. p.