Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
van a volt kapitányságvezető. Egynéhány dologban jó lenne, ha a kapitányságok több önállóságot kapnának, például, hogy a politikai munkatársak létszámát növeljük. Jelenleg 5 dolgozó van, 15-re kell növelni. A fegyveres harcok megszűnnek, az utcáról az üzemekbe tevődik át a harc színtere. Felderítő munkát kell végezni, és a felderítő munkások kiválogatását bízzuk a kerületi rendőrkapitányságokra. Mi tudunk adni elvtársakat. Megbízhatókat. Ne nevezzenek ki fentről ismeretlen embereket. Például egy Müller nevűt, aki volt ellenforradalmár. 209 Hadd küldhessünk mi olyanokat ilyen munkára, akik ott éltek, ott születtek és ismerik a körülményeket. Nemcsak erre a munkára, hanem máshova is tudunk küldeni, ha kell. Eddig is 60 embert adtunk. Én nem tartom helyesnek a toborzást. Az a helyzet, ha mi elkezdünk toborozni, megint jelentkezik egy csomó ember, akit elküldtek a gyárból, nem megbízható stb. fiatal, nem növelik a rendőrség tekintélyét. Javaslom, hogy a rendőrség zömét javakorbeli emberek alkossák, 40-45 évesek. A fiatal rendőrök politikailag képzetlen emberek. Most szilárd és jó politikai munkát is kell a rendőrnek végezni. Aláhúzom, hogy lehetőség szerint helyi emberek legyenek, akik ismerik az ottani embereket. Ami a forradalmi ezredeket illeti. Ne csak a neve legyen annak az ezrednek, hanem amit ígértünk nekik, tartsuk is be. Motorizált alakulat, modern fegyverek stb. A gyakorlat eddig más. Olyan vélemény alakult ki köztük, hogy nem kapnak munkát, feladatot, megbízást, mert most nem lőnek Pesten. Bízzuk meg politikai munkával ezeket az elvtársakat. Szívesen fogják végezni. A fizetés ne legyen akadály. Nem akarnak ők 3 200, 2 400 Ft-okat kapni, de legalább az 1 600 Ft-ot adjuk meg nekik. Ezek olyan elvtársak, akik a munkásokért az életüket is odaadnák, ezért így is kezeljük őket. Diósi [Imre] elvtárs, XL Kerületi IB: Az értékeléssel egyetértek. Felmerül itt a különböző karhatalmi szervek együttműködése. Nem egységes irányítás alatt állnak. Emiatt sok vita van. A legtöbb vita a fegyverviselési engedély, az éjjeli kijárás, az előállítás kérdése körül van. Ezeket a kérdéseket eléggé bürokratikusán intézik és nem a helyzetnek megfelelően. A rendőrség például megköveteli, hogy ha a karhatalmisták valakit behoznak, hozzanak hozzá még két tanút is. Ebből következik, hogy akit a karhatalmisták behoznak, azt a rendőrök elengedik azzal, hogy hát nincs tanú. Az ügyészségen is ez a helyzet. Ebben a dologban intézkedéseket kell tenni. Hiába visznek be hetenként mondjuk 70-80-at, ha ebből 68-at elengednek. Például: a karhatalom elfogott egy ellenforradalmárt, és bevitték a rendőrségre, ott elengedték. Egy-két szót a rendőrség állományáról. A mi kerületünk nagy része üzemi kerület, a lakosság nagy része deklasszált elemekből áll, volt bárók, grófok. A rendőrség állományában jó párnak igen jó a kapcsolata ezekhez az elemekhez. Hozzájárul ehhez az alacsony fizetés, nem megfelelő helyzetük. Ezekhez az elemekhez eljárnak, olyan dolgokat mondanak el, amelyek a rendőrségi belső munkával kapcsolatosak, kivisznek rendelkezéseket stb. Meg kellene ezt a kérdést jobban vizsgálni, ilyen tapasztalatunk igen sok van. Véleményünk szerint, ha ezek a vizsgálatok lefolynak, nagyon meg kell nézni, ki marad a rendörségnél. A helyzet a pártszervezés területén még nem olyan, hogy nyíltan színre lehetne lépni. Különösen feszült a helyzet a Beloianniszban, ahonnan komoly kihatás van más területekre is. Nem megfelelő az elhárítás. 208 Azaz Bogdán József. 209 Müller Ernő 1956-ban a XIII. kerületi rendőrkapitányságon teljesített szolgálatot, mint nyomozó. 1956. október 31-én Bogdán József, aki ekkor a kapitányság és a forradalmi bizottság vezetője volt, Müllert bízta meg az egyik nemzetőr csoport vezetésével. Perét Id.: HL XI.22. B III. 722/1957.
