Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
Mindenre van magyarázat, az igaz, de a tény az tény, a különleges karhatalmat nem arra használják, amire létrehoztuk, erre akármilyen választ keresünk, ez tény marad. Az ellenforradalom egyetlen vezetője sem lett elvíve. [Sic!] Kijárnak Csepelen a Szente-családhoz olyanok, akiknek közük van a Kalamár elvtárs meggyilkolásához. 214 A rendőrség kádereinél nézetem szerint legfontosabb a politikai szilárdság, az ingadozástól való mentesség. A fő veszély ott van, hogy még nem értik meg az emberek, hogy akár tetszik, akár nem, ellenforradalom volt. A felülvizsgálatot a rendőrségen sürgősen el kell kezdeni és záros határidőn belül be is kell fejezni. Az új rendőröket természetesen ki kell képezni és jól. Én kérem a vezető elvtársakat, hogy ezen a téren vessünk véget a huzavonának. 213 Hamza [Béla] elvtárs, a XIII. kerület rendőrkapitánya: Szeretnék egy-két kérdést felvetni. A legmesszebbmenő támogatást kapom a kerületi IB-től. Egy kérdéssel fordulok Csikesz elvtársnőhöz, a munkásőrök kérdésével. Erre a területre igen nagy súlyt fektettünk. Az elmúlt két hét alatt 60 munkásőrt kaptam, mind olyanok, akik a gyárban komoly munkát végeztek. Foglalkoztatásuk máris eredményt mutat az őrhelyeken való működésben. Az őrszemélyzet körében sok az olyan alany, akit meg lehet nevelni. A politikai nevelő hatás máris mutatkozik. Én a magam részéről azt javaslom, hogy minden kerületben állítsák ezt fel, és úgy küldjék ki járőrszolgálatba, hogy egy munkásőr, egy rendőr. A munkásőrök politizálnak, és én biztos vagyok benne, hogy ez a fizetések rendezésével együtt komoly eredményeket hoz majd, és meglesz a megfelelő, ütőképes testület. Az üzemekbe bemennek a munkásőrök, megkérdezik: mi újság? Odaállnak a dolgozókkal beszélni. Ha egy nap már nem mennek be az üzembe, már felhívják őket, miért nem jöttek, ez erőt ad az ott lévő dolgozóknak, biztonságban érzik magukat. A Sós elvtárstól pedig azt kérem: ne kapjanak a karhatalmi századok ellentétes utasításokat. Két különböző dolog jön a rendőrségtől és a karhatalmi század központjától. Az összehangoltság igen nagy segítséget adna. Nálunk is igen nagy hibák vannak az ügyészséggel. Ezen sürgősen változtatni kell. Én híve vagyok az abszolút törvényességnek, de szeretnék egy példát elmondani: A karhatalmisták behoztak egy személyt, aki a villamos elé feküdt, és nem engedte a villamost elindulni. Le akarom folytatni vele szemben az eljárást, erre az ügyésznő azt kérdi van-e két tanú? 80 hold földje volt, nem lehet mondani, hogy egy dolgozóval álltunk szembe. (Sós [György] elvtárs: Internálni fogjuk őket!) Ami a politikai csoportot illeti. A Kiss János elvtárs felszólalásához a következőt: Egy hadnagyi ruhában lévő jelentkezett nálam, hogy a politikai csoportnál akar dolgozni. Ki is nevezték és előadta a kívánságát. Én erre azt mondtam: miért nem tartotta be a szolgálati utat. Különben sincs a szerepe tisztázva. Szervezett egy ejtőernyős alakulatot, amellyel elmentek Gyöngyösre és Mátraházára ÁVH-sokért, hogy megmentik őket, és behozták a „megmenteiteket" egy olyan helyre, ahol 2-300 fős ellenforradalmár részleg tartózkodott. A 214 Szenlc Károlyt perében azzal vádolták, hogy 1956. október 24-én buzdította a kerületi kiegészítő parancsnokságot ostromló forradalmárokat. Miután veje egy lövéstől meghalt, a tömeget a pártház, a tanács és a rendőrkapitányság ostromára biztatta azzal, hogy vejét Kalamár József, a tanács VB-elnöke vagy az ő lánya lőtte agyon; id. Szenté Károly perét ld.: BFL XXV.óO.d. 2 056/1957. és XXV.4.a. 4 864/1958. 215 Kiss Dezső az SZB 1956. december 30 -ai es az MSZMP IIB 1957. január 14-ei ülésén is hasonló jellegű felszólalást tett. MSZMP V. 47-48, 53. p., illetve MSZMP l. 308. p.
