Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)

Bevezetés

végleges munkástanácsokba sok helyen még több jobboldali elem is bekerült, mint előzőleg voltak. Nem értek egyet azzal, hogy a kerületi ipari vállalat egyik ellenforradalmi tagját letartóztatták, és másnap kiengedték. Ez megjelent újra az üzemben és újra folytatta előző munkáját. Ezt a kérdést nekünk alaposan meg kell nézni. Nem lehet, hogy valakit elfognak, majd kiengedik, és tovább folytatja előző tevékenységét. Ezekkel szemben nem folytathatunk türelmi politikát. Úgy látjuk, hogy a munkástanácsok többségükben meg vannak félemlítve. Ha mi okkal emeljük ki az illetőt, és másnap nem kerül vissza, akkor a dolgozók véleménye is egyet fog velünk érteni. [Sic!] A munkástanácsoknak joguk van arra, hogy minden további nélkül elbocsássanak embereket. Ezt mindenhol arra használják fel, hogy becsületes kommunistáktól megszabaduljanak. Néhány helyen ezt sikerült megakadályozni. Azonban van ennek olyan oldala is, hogy több pártmunkás visszahúzódott és nem akar pártmunkát végezni. Helytelen olyan jogok érvényesítése, hogy azt bocsássanak el, akit akarnak. Például a Minőségi Nőiruha főmérnöke elmondotta, hogy a munkástanács megszavaztatta 3 ember elbocsátása érdekében a gyár dolgozóit. A párt szervezésével kapcsolatban. Ezen a héten munkánk lelassult. Eddig létrehoztunk 42-44 IB-t. Túlnyomó részük dolgozik, egy részük illegális munkában próbál dolgozni. Ezen a helyzeten nekünk segítenünk kell. Ugyanakkor azonban számos helyen azzal is találkoztunk, hogy pártszervezeteink részéről, ha megtudják a munkástanácsok, hogy valaki kimegy, nem engedik be a kapun. Például az egyik üzemben lejött a kapuhoz a munkástanács elnöke és megmondta, hogy itt pedig pártszervezés nincsen és nem is lesz. Mi meg fogjuk találni a módját ennek a dolognak, és itt is meg fogjuk szervezni a pártot, azonban az a véleményünk, hogy nem csak kerületi szinten kell segíteni a dolgot, hanem felülről is. A munkástanácsok azon tagjaival kell kiépíteni a kapcsolatot, akikkel együtt tudunk működni, és ezen túl a szakszervezetek talpra állítása igen fontos dolog. Florek [Gyula] elvtárs, X. kerület: Elvtársak! Én két kérdéshez szeretnék szólni. Az egyik kérdés, amivel Biszku elvtárs nem foglalkozott: a nők kérdése. Tudjuk, hogy a dolgozók jó része nő. Minden kerületben vannak női jellegű üzemek. Magán a tüntetésen is megmutatkozott, hogy milyen fontos kérdés. Csatlakoztak hozzánk asszonyok, és hiányolták, hogy miért nem szóltunk nekik. Másik kérdés a pártszervezet, a karhatalom szervei és a gazdasági szervek együttműködése. A kerületekből mi sok elvtársat küldtünk különböző karhatalmi szervekbe. Ezek már 2 hete járják a kálváriát. Megbízólevéllel küldtük őket, és mégis kell járniuk ezt a nyomozási kálváriát. Ez egy lehetetlen helyzet, s jogosan vetődik fel az elvtársakban az a gondolat, hogy akik ezeket intézik, azok az ellenforradalmárok malmára hajtják a vizet, és maguk is szabotálnak. Azon gondolkodnak, hogy odamennek, kiszedik őket székeikből, és másokat ültetnek oda, akik nem az ő érdekeiket fogják képviselni. 1945-ben erre vonatkozóan helyes intézkedések voltak, és ezek egy részéhez most is vissza kellene térni. Voltam három minisztériumban. Sok üzemben panaszkodtak, hogy a minisztériumokból nem mennek ki az üzemekbe. Voltam a KGM-ben, a KIPM-ben és a VEM-ben. A miniszterhelyettesekkel beszéltem, akik azt mondták, hogy a minisztériumban a 70% nem megbízható, a 30%-ot pedig beállították munkára. De úgy látszik, hogy ez a 30% sem megbízható, mert azok egyáltalán nem jelentkeznek az üzemekben. Beszéltem Kincses és Hidas[i] elvtársakkal, jöjjenek el a kerületbe, hogy együttesen tudjunk dolgozni, és meg tudjuk