Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
beszélni, hogy mit akarunk, és hogyan látjuk az eljövendő munkát. 142 Azt hiszik az elvtársak, hogy eljöttek? Miért is jöttek volna. Ellenben itt a libát nagyszerűen tudják osztogatni. Ezekre az emberekre nekünk nincs szükségünk. Nincs szükségünk se Csergőre, sem másra. Azért nincs rájuk szükségünk, mert a forradalmi bizottságokkal megszavaztatták ottmaradásukat. Hogyan lehetséges ez? Pártunk felelős posztra kinevez embereket, akik azután megszavaztatják magukat a forradalmi bizottsággal. Hogyan lehet ilyet elkövetni? Azok a miniszterek vagy gazdasági vezetők, akik így maradtak gazdasági funkcióban, ezek tudnak hatni a dolgozókra? Kompromittálják magukat, a pártot, az eszmét. így akarnak birtokban maradni. A termelési programok kiadása körül is baj van. A gyárak azt mondják, hogy vannak nyersanyagok és bizonyos feltételek is, hogy bizonyos termel vényeket ki tudnak hozni, de nem kapnak utasítást, hogy mi legyen. Intézkedni kell, hogy ezek a személyek kikerüljenek a minisztériumokból, a hivatalok létszámait csökkentsék, mert ez csődbe viszi az országot. Ezt a ráfizetést megint nem fogja más megfizetni, mint a proli. Az élősködőkből nekünk már elegünk volt, tessék megtisztítani sorainkat. Andrásfi Gyula elvtárs, IV. kerületi Tanács: Ez az értekezlet mindegyikünk számára hasznos lesz. Éppen ezért szükséges lenne ezt máskor is megcsinálni, mert érezzük a kerületben, hogy nem vagyunk mindenről eléggé tájékoztatva. A mai Népszabadság cikke a párt álláspontjával kapcsolatban: nem tudom egyszerű rádióhallgatás után ezt olyannak tekinteni, mint végleges kiértékelést. A mi területünkön ez a nagy vita harcot fog eredményezni. Nem fogják egyszerűen tudomásul venni a munkások, hogy ez ellenforradalom volt. Helyeselném azt, hogy ezzel a napirenddel összehívnának néhány nap múlva bennünket és megbeszélnénk, hogy ez a kérdés lent az üzemekben hogyan néz ki. Amikor én hallgattam Kádár elvtárs első értékelését, azt én teljesen magamévá tettem. De attól félek, hogy 23-ától kezdve nem forradalom, hanem ellenforradalom volt. Ezt a kérdést így magyarázta Biszku elvtárs is. Ezt a kérdést még alaposan át kell tanulmányozni. Az elvtársak már szóvá tették a kormány politikáját. A dolog úgy néz ki, hogy a kormány Kádár János elvtársból áll csak. Kerestünk mi már elvtársakat a kormányból, kértük segítségüket már bizonyos kérdésekben, meg kell mondani azonban, hogy olyan érzésünk volt, mintha hatodik, hetedik emberrel beszéltünk volna. Az volt a célunk, hogy a munkástanácsokkal közösen állapítsák meg azt, hogy ki milyen címen, milyen pénzt vett fel. A minisztériumnak kötelessége megállapítani és ellenőrizni, hogy az üzemekben mire költik el a pénzt. Ennek eredményeképpen be kell jelenteni a letartóztatásokat. Mondja meg a Kossá elvtárs, hogy ebben és ebben a gyárban mik történtek, a hibákat nyíltan fedjék fel, és ők adják ki a letartóztatási parancsot. Az a baj, hogy a Pénzügyminisztériumban még csak tendencia sincs ilyen irányban. Ugyanakkor Apró [Antal] elvtárs is, amikor hozzá fordultunk, nem fogadott bennünket. Fontos hogy a minisztérium munkáját lássák, és a minisztérium nyilatkozzon, hogy úgy ipari vonalon, mint gazdasági vonalon mit kell tenni. Adják ki, hogy ezt vagy azt le kell váltani, azért mert helytelenül kezelte a nép vagyonát. Munkástanácsot, munkáskamarákat - ezt a kérdést meg kell beszélni. Én magam sem tudom, hogy néz ez ki Jugoszláviában. Arra törekszenek, hogy szakmánként összefogják az embereket. Arra törekszenek, hogy kiépítsék különböző helyeken az ellenforradalmi 142 Hidasi Ferencről és Kincses Istvánról, a KGM miniszterhelyetteseiről van szó.