Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
Nagy hiba, hogy a minisztériumok engedményeket tesznek, textíliákra adnak ki utalványt, azért, hogy pozíciójukat védjék és mi, akik a párt és a munkásosztály képviselői vagyunk, ezt elvesszük a dolgozóktól. Molnár Ernő elvtárs, III. kerület: Néhány dolgot kritikailag is fel kell vetni a Budapesti IB felé. Bár úgy gondolom, sok mindenben még csak most a napokban ért meg a helyzet arra, hogy intézkedés legyen. Rendkívül fontos dolog, hogy ideológiai, elméleti kérdésekben értsünk és értessünk is egyet az elvtársakkal. Ennek alapvető akadálya, hogy még különböző elméleti vagy módszertani kérdésekben folyik vita és meg kell mondani, hogy ez nagyon komolyan hátráltatja a dolgokat. Azt hiszem, legfőbb feladatunk, hogy különösen az alapvető 4 pontban értsünk egyet, de egyéb más kérdésben is. Azt hiszem, már megértek a dolgok arra, hogy igenis erélyesen politikai, gazdasági, adminisztratív intézkedésekhez lehet nyúlni. Módszerbeli hibák még vannak, de ez nem változtat azon a tényen, hogy egy sor feladatot egységesen végre kell hajtani. Egy sor kérdésben van még komoly vita. Ilyen kérdések közé tartozik - és én nem látok különbséget Kádár elvtárs első beszéde és a mai határozat között - hogy amit az egyes emberek képviseltek, az céljaikban nem volt ellenforradalom, de következményeiben, hatásában, eredményében igenis ellenforradalom volt. És én azt hiszem, hogy nincs a kettő között ellentmondás. A mostani álláspontot védeni kell, mert igenis ellenforradalom volt, de a tömegek nagy részét nem nevezzük ma sem ellenforradalmárnak. Ez a vita még folyik. A másik a gazdasági kérdések, amiről úgy beszéltünk, mint a minisztérium kérdéseiről. Megmondom őszintén, az a véleményem, hogy egy csomó miniszterrel együtt a főosztályvezetők nem kettő, hanem öt vasat tartanak a tűzben, és amelyikre szükség lesz, azt veszik majd elő, hogy tovább kovácsolják. Ma, amikor konszolidálódik a helyzet - mert én is állítom, hogy a munkástanácsoknál visszavonulás tapasztalható - nagyon kell vigyázni, hogy ne nyílt ellenforradalmi jelszavakat hangoztassunk. Kerületünkben kirúgnak olyan igazgatókat, akik a miniszterek utasítása ellenére, 23-a előtt évenként 10-15 lakást csináltak, csaltak, hogy a munkásoknak lakásuk legyen. [Sic!] Például a Pamutkikészítőben a Krausz. 139 Ennek helyére most egy volt tőkést állítottak be, akit 2 nap alatt neveztek ki. És megmondom, ha ezt csinálja a miniszter, akkor az ellenforradalmat segíti. Különben is a miniszteri, állami támogatással herdálják el az üzemekben az állam, a nép vagyonát. 250 Ft-os textilgyári utalványokra 3 000 Ft-okat lopnak el, és a minisztériumokban az emberek egymást védik. Minden elvtárs jóhiszeműségében hiszek. Hiszem, hogy minden elvtárs jót akar. De azt nem hiszem, hogy ha mi a politikai, gazdasági és adminisztratív vonalon lévő erőket összefogjuk, együttesen nem tudunk valamit csinálni. Ott van a katonaság és a rendőrség. Valamit vegyünk tudomásul és mondjuk ki. Proletárdiktatúrát csinálunk, vagy nem? Ezt a szót az utóbbi időben elkerüljük. Mentes akarok lenni attól, hogy csak adminisztratív vonalon lehet valamit elintézni. Vallom, hogy igenis a munkásosztállyal együtt, a megtévedt embereket támogatva tisztázni kell a fejükben lévő zavarokat és ez egy nagyon fontos alapvető kérdés. De még vegyünk tudomásul valamit: 23-a előtt is, után is vacakolunk, totojázunk, és ahova kell, nem csapunk le azért, mert nem hozzuk összhangba politikai, gazdasági és adminisztratív munkát. Ez egy tűrhetetlen álláspont. Tucatjával vannak magas rangú tisztek. Nem is az 139 Krausz Ferencről van szó, aki ekkor már a III. Kerületi IIB tagja volt.
