Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
úgy látják a helyzetet, hogy a munkástanácsok figyelmét úgy lehet elterelni a politikai kérdésekről, hogy a gazdasági kérdések felé fordítják és a gazdasági kérdésekkel úgy tudnak foglalkozni, ha a munkástanácsok számára megteremtik az ipari kamarákat. Iparági vonalon szervezik őket. Fontos leszögezni, hogy melyik a helyesebb, melyik az a vonal, amit támogatni kell. Ezzel a kérdéssel találkozni fogunk és a figyelmet erre kell fordítani. A Szakszervezeti Tanács kiadott egy tervezetet, amelyben az a döntő, hogy a munkástanácsok az iparági elv alapján szervezzék meg felsőbb szervüket, mely gazdasági téren a minisztériummal együtt dolgozik. A mi elképzelésünk szerint, ha az iparági elv alapján fogják megszervezni őket, nincs lehetőség arra, hogy egy csúcsszerv legyen. 126 Fontosnak tartom tisztázni ezt a kérdést. A csütörtöki tüntetésről: A tüntetésnek kirobbanó sikere volt. A tegnap hozzánk érkező hangok azt bizonyítják, hogy már várták, hogy végre kimozduljunk, kimenjünk az utcára. Véleményem szerint nem lett volna helyes ezt túlzottan előkészíteni, mert akkor az ellenség is jobban felkészült volna rá. A visszahúzó erő, a tétovázás azonban most is jelentkezett. Egy óra előtt 10 perccel értesítést kaptunk, hogy nem szabad felvonulni, csak gyűlést tartani. Az indoklás az volt, hogy a karhatalom úgy látja, hogy ellenséges tüntetés is lesz, össze fognak keveredni az emberek és nem fogják tudni biztosítani a mi elvtársaink védelmét. Amikor mi ezt továbbadtuk, azt mondták az elvtársak, hogy folytatjuk azokat a módszereket, amiket október 23-a előtt csináltunk. Volt olyan gyülekező hely, például a Dózsa György út sarkán, ahol már nem lehetett az elvtársakat lebeszélni és elindultak. Gáspár [Sándor] elvtárs próbálta megakadályozni, de eredménytelenül. A Nyugatinál a lelkesedés a tetőpontra hágott, és az emberek képesek lettek volna mindenre, hogy megmutassák, hogy a párt él. Ha nem vállalunk kockázatot, akkor félő, hogy az az erő, ami jelenleg megvan, szétesik. Nincs példa a munkásmozgalom történetében arra, hogy a párt visszafoglalja az utcát anélkül, hogy kockázatot vállalna. Ha a karhatalom nem vállalja a biztosítást, hát nem vállalja. Ha az utcát biztosítani akarjuk magunknak, azzal is számolni kell, hogy egyes esetekben harcra is sor kerül. Ha a tüntetés végre lett volna hajtva, és a Nyugatitól felvonulunk, akkor még arra sem került volna sor, ami volt. Ha a mieink az Oktogonnál találkoztak volna, és egyesült erővel mentek volna a nagygyűlésre, akkor nincs az az erő, ami szétverte volna őket. Arra kérem az elvtársakat, hogy a jövőben az ilyen utolsó pillanatban visszatáncoló lépésnél jobban mérlegeljék azt, hogy milyen hatással lesz azokra, akiket mozgósítanak. Anda [János] elvtárs, I. kerület: A tapasztalat az, hogy a Kádár-kormány keményen vezet, és semminemű engedményt nem tesz. Ez azonban az alsóbb szerveknél másként néz ki. Igen nagy ellentmondás van. Arról van szó, hogy akkor, amikor a Kádár-kormány nem enged, akkor az alsóbb szervekben vegyük akármelyik minisztériumot - engedményeket tesznek. A munkástanács egyes tagjai leváltásra tesznek javaslatot, s egyes emberek, hogy saját pozíciójukat megvédjék, hozzájárulnak helytelen, elvtelen dolgokhoz. Egyesek azt hiszik magukról, hogyha engedményeket tesznek, így képesek lesznek saját pozíciójukat megvédeni. Nem látják azt, hogy maguk alatt vágják a fát. Ezek az emberek beszedik a maszlagot. [Sic!] Engedik, hogy egyesekre 126 A FMPK december 13-ai ülésén megvitatta Gáspár Sándor SZOT főtitkár javaslatait a kamarai rendszer lehetséges koncepciójáról, de határozat nem született. A kérdést kiutalták egy újonnan felállított — Kossá István által vezetett - bizottságnak kidolgozásra. Ld.: MSZMP V. 439. p. A bizottság működéséről nincs információnk; a kamarai rendszer bevezetésére nem került sor.
