Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
rámondják, sztálinista, rákosista stb., hozzájárulnak leváltásukhoz, mindenféle engedményeket tesznek, csak azért, hogy magukat megvédjék. Ezeket az áramlatokat meg kell akadályozni. Ez vonatkozik Csergő [János] elvtársra is, aki igen opportunista magatartást tanúsít. Csergő elvtárs helytelen magatartásának eredménye, hogy a visszaküldött kommunisták nem léphetnek be az üzemekbe. Van olyan tapasztalatunk, hogy a munkástanácsok egyre jobban a gazdasági feladatok felé koncentrálják figyelmüket. Már kevésbé élesen politizálnak. Felhívom a figyelmet arra, hogy amilyen mértékben enyhül a munkástanácsnál a jobboldali tendencia, olyan mértékben erősödik a szakszervezeteknél. Ha nem fordítunk kellő figyelmet a szakszervezetekre, kicsúszik a kezünkből. [Sic!] Már most van egy olyan tapasztalat, a munkástanács is azt mondja, ha probléma van, hogy forduljanak a szakszervezethez, kérdezzék meg, mit mond a szakszervezet, és ettől teszik függővé a dolgokat. Itt nagyon kell vigyázni. A felvonulással kapcsolatban a tapasztalat, hogy nagyon jó volt a hangulat. Bakó Ágnes elvtársnő, VIII. kerület: Mikor ma reggel meghallottam a Rádióban a Központi Bizottság határozatát, legjobban az a rész ütött meg, és azt hiszem, ez az egyik leglényegesebb kérdés is, hogy végeredményben elejétől és tisztán ellenforradalomnak határozta meg a 23-ai eseményeket. Én előre látom, hogy ezen lesz a legnagyobb vita, és végeredményben szét fog választani egy csomó embert. Legalább is a kerületünkben így látom. Eddig akár munkásokkal beszéltem, akár értelmiségiekkel, általában mindegyikben benne van az az érzés, hogy ami 23-án és ami utána történt, azok nagy, nemes, nemzeti dolgok voltak. Most a határozat azt mondja, hogy tisztán ellenforradalom volt. Akik tömegével, tiszta érzelmével [sic!] mentek bele a harcba, azok áldozatai voltak és félrevezetett emberek voltak akkor is, ha elégedetlenség volt bennük. Kádár elvtárs egy régebbi beszédében megállapította, hogy elejétől végig párhuzamosan forradalmi, illetve nemzeti és ellenforradalmi elemek is részt vettek a harcban. Én azon gondolkodom, hogy most Kádár elvtársnak ez a megállapítása helyesebb, vagy ami a határozatban van. 127 Sokat beszélgetek különböző munkásokkal, értelmiségiekkel, és a legnehezebb meggyőzni az embereket még arról is, hogy ellenforradalom lett volna akkor, ha november 4-én nem jönnek be a szovjet csapatok. Azt mondják, hogy nem lett volna, meg tudták volna védeni a gyárakat az ellenforradalomtól. Én a magam részéről természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ha nem jönnek be a szovjet csapatok, ellenforradalom lett volna. Véleményem szerint ezen a határozaton nagy vita lesz, és nehéz lesz megvédeni az álláspontot. Erről még sokat kell beszélni, sok érvet kell feldolgozni. Szegények még a Rádió és a Népszabadság erre vonatkozó érvei. Beszéltem olyanokkal, akik végig ott voltak a Parlamentben, és azt mondják, hogy összesen egy atillás embert láttak. Nem igaz, hogy oda is bejöttek volna. Aki ezt mondta, rendes elvtársnak ismerem. A Rádiónak és a Népszabadságnak sok érvet kell adni. Kevés az, amit erről eddig a Rádió mondott. 128 Másik kérdés, hogy általában követelik a kommunisták és a már párttagok, hogy legyen határozottabb a kormány. Elég kemény és határozott a kormány, mikor a munkástanácsokból 127 Kádár János november I I-ei rádióbeszédérc utal Bakó Ágnes. Népszabadság, 1956. november 12. és FMPK 1956. 4-12. p. 128 Valójában 1956 novemberében a Népszabadság, de főképp a Magyar Rádió állásfoglalásai gyakran nem feleltek meg az MSZMP elvárásainak. Szenes 1976. 40-42. p.
