Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)

Függelék

kormány 1956. október 30-ai nyilatkozata őszintén mutat rá erre a tényre. „Az új rend kialakulásának és a társadalmi viszonyok gyökeres forradalmi átalakításának során nem kis számban fordultak elő nehézségek, megoldatlan feladatok és tényleges hibák, többek között a szocialista országok közötti kapcsolatok terén is, olyan elvsértések és hibák, amelyek csorbították az egyenjogúság elvét a szocialista országok közötti kapcsolatokban. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa teljes határozottsággal elítélte ezeket az elvsértéseket és hibákat, és feladatul tűzte ki a Szovjetunió és a többi szocialista országok közötti kölcsönös kapcsolatokban a népek egyenjogúsága lenini elveinek következetes megvalósítását. A kongresszus kinyilvánítja annak szükségességét, hogy teljes mértékben figyelembe kell venni az új élet útjára lépő minden ország történelmi múltját és jellegzetességeit." A Szovjetuniónak magának is elsőrendű érdeke, hogy a hibák kiküszöbölésével, minden zavaró momentumnak felszámolásával a szocialista országok egysége még erősebb, még szilárdabb legyen. A Lengyelországgal és Romániával nemrég folytatott tárgyalások és azok eredményei gyakorlatban bizonyítják a fenti nyilatkozatban foglalt elvek érvényesülését. Nem kétséges, hogy a mi pártunk és kormányunk is hasonló módon tisztázza mindazon kérdéseket, amelyek nemzeti szuverenitásunk, függetlenségünk teljes helyreállításához feltétlenül szükségesek. Nekünk kommunistáknak - a múlt hibáival szemben - a leghatározottabban harcolni kell a nemzeti függetlenségünk megsértése ellen. Az internacionalizmus teljesen téves értelmezéséből fakad a nemzeti érdek, a nemzeti méltóság iránti közömbösség. A hazafiság és a nemzetköziség elválaszthatatlan egymástól. Mindkettő magába foglalja, hogy minden nemzetnek, legyen bár kicsi vagy nagy, gyenge vagy erős, egyenlőnek kell lennie. Ez vonatkozik a Szovjetunió és Magyarország viszonyára is. De éppen mert kommunisták és nem burzsoá nacionalisták vagyunk, nem szabad, hogy bennünket — a Szovjetunió által ténylegesen elkövetett hibák, a legutóbbi események által kiváltott, történelmileg feltétlenül csak pillanatnyinak tűnő érzelmek - a burzsoá nacionalistákkal egy sorba taszítson. Azok, akik a szocialista országok közötti kapcsolatokban előforduló hibák miatt a függetlenségen, a ködös „semlegességen" ha nem is nyílt szovjetellenességet, de a Szovjetuniótól való teljes elszakadást hirdetik, minden esetleges jóindulatuk ellenére függetlenségünk megsemmisítését segítenék elő. A legutóbbi események ismét csak megerősítették azt a marxista állítást, hogy igenis két tábor áll egymással szemben: a szocialista és a kapitalista tábor. Semlegesség ilyen körülmények között legfeljebb a katonai blokkhoz való csatlakozás tekintetében képzelhető el, de társadalmi, gazdasági rendszer tekintetében nincs közbenső út. Amikor Nagy Imre november 2-án meghirdette a semlegességet, Magyarország már a burzsoá demokrácia talajáról mindinkább a nyílt ellenforradalom talajára csúszott át. Ez pedig csak átmenet volt ahhoz, hogy az ENSZ által „biztosított" semlegesség legjobb esetben atlanti tagsággá változzon át. November 4-én Nagy Imre ismét az ENSZ-hez fordult és katonai „segítséget" kért. Ennek bekövetkezése egy koreai típusú háborút, vagy harmadik világháborút jelentett volna. Mindkettő azonos lett volna hazánk teljes elpusztításával. Ma tehát - ahogyan itthon nem lehet szocializmusról beszélni kommunisták nélkül - úgy nem lehet nemzetközileg szocializmusról beszélni a Szovjetunióval való valóban új típusú kapcsolatok és megbonthatatlan szövetség nélkül. A kapitalista országokban az osztályellenség nálunknál sokkal nagyobb és brutálisabb nyomása nehezedik a kommunista pártokra, de a marxistaleninista pártok a nyomás, a terror, a „sztálinista" vád, a párt befolyásának átmeneti és részleges csökkenése, a kommunista értelmiség egy részének megingása ellenére is elvhűen ragaszkodnak a Szovjetunióval és az SZKP-val való megbonthatatlan szövetséghez. Az Olasz Kommunista Párt