Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Függelék
Központi Vezetőségének beszámolójában a most lezajló VIII. Kongresszuson Togliatti elvtárs a következőket jelentette ki: „Nagy a felhördülés amiatt, hogy ragaszkodunk a Szovjetunióhoz, hogy elismerjük ennek az országnak és vezető pártjának szerepét a szocialista világban és a nemzetközi kommunista mozgalomban. Togliatti hangsúlyozta, hogy az a hely, amelyet a Szovjetunió és vezető pártja elfoglal a szocialista világban, amelynek támasza és főereje a Szovjetunió - ez történelmileg meghatározott realitás, amelyet nem lehet megsemmisíteni". 559 Ugyanakkor a mai nemzetközi munkásmozgalomnak és az egész nemzetközi helyzetnek - a második világháború előttihez képest - egyik fő sajátossága az, hogy a Szovjetunió ma már nem az egyetlen szocialista ország, sőt nem is az egyetlen szocialista nagyhatalom. Mellette - és tegyük hozzá mellettünk - ott áll és erősödik a Kínai Népköztársaság. A mai nehéz helyzetünkben nagyon fontos látni, hogy a Szovjetunió mellett a szocialista tábor másik hatalmas támasza és pillére a Kínai Népköztársaság. Kína ma a szó teljes értelmében vett nagyhatalom. 600 milliónyi lakossága, természeti kincsekben rendkívül gazdag hatalmas területe önmagában is azzá teszi. De sokkal lényegesebb ennél az, hogy az ország az 1949-től eltelt idő alatt hatalmas gazdasági fejlődésen ment át. A mezőgazdaságban - ahol lényegében ez évben befejeződik a kisparaszti parcellák szövetkezetekbe való egyesítése - az átszervezéssel párhuzamosan a terméseredmények is fokozatosan növekszenek. Még nagyobb a változás az iparban. A kínai nép európai értelemben is komoly ipart, és ezen belül is rövid idő alatt a legmodernebb nehézipart teremtette meg. Abban az országban, ahol 1949 előtt a legprimitívebb gépeket is külföldről hozták be, ma már a legmodernebb gépeket: szerszámgépeket, lökhajtásos repülőgépeket, autókat stb. gyártanak. A második ötéves terv végére, 1962-re Kína acélgyártás tekintetében 10,5-12 millió tonnás termelésével a világon az ötödik helyet fogja elfoglalni. Ebből az ipari fejlődésből következik, hogy az új Kína 600 milliónyi lakosán túl ipari és katonai nagyhatalom. De a puszta, rideg számok ellenére - mondhatja valaki joggal - Kína továbbra is megmaradhatott a múlthoz hasonló agyaglábon álló óriásnak, ha a nép nem érzi magáénak az új hatalmat. De a valóságban éppen ez a legfőbb tényező, amely Kínát igazi nagyhatalommá teszi. Az első ötéves tervben a párt és kormány által ígért élet- és kultúrszínvonal emelését Kínában - sajnos azt kell mondanunk - velünk ellentétben nemcsak papíron, hanem a valóságban is teljesítették, sőt túlteljesítették. A munkások és parasztok életszínvonala átlagban 30-40%-kal emelkedett. Sokat fejlődött a tömegek politikai öntudata, aktivitása. A Kínai Kommunista Párt mesterien, alkotó módon alkalmazza a marxizmus-leninizmus általános érvényű igazságait a kínai viszonyokra, a nemzeti sajátosságok diktálta követelményeknek megfelelően. A kínai nép, a Kínai Kommunista Párt sikereinek óriási a nemzetközi jelentősége. A Kínai Népköztársaság az elmúlt évek folyamán mindenekelőtt a szocialista tábor egyik hatalmas bázisává lett, de egyben nyugodtan mondhatjuk - éppen nagyszerű sikerei folytán az ázsiai és afrikai országok vonzási központjává is változott. Ez érthető. Míg ugyanis az európai népi demokráciák és az európai kapitalista országok jelenlegi helyzetének összeha559 Az Olasz Kommunista Párt 1956. december 8-14. között tartotta VIII. kongresszusát, ahol Palmiro Togliatti részletesen elemezte a nemzetközi helyzetet, és a magyar „ellenforradalom" kitörésének körülményeit. Togliatti szerint népi megmozdulás és ellenforradalom volt Magyarországon. A lázadás és a hadi cselekmények tragikus törést okoztak, és magukban hordozták a véres fasiszta zsarnokság megteremtésének lehetőségét. Magyarországon egyrészt a téves politikai irányvonal, másrészt az október 30-ai szovjet nyilatkozat és a XX. kongresszus nyilvánosságra hozatala miatt alakultak így az események. A nép gondolkodott, de a párt nem cselekedett, ezért volt Lengyelországban is olyan kiélezett a helyzet, és ez vezetett a magyar összeomláshoz. Togliatti 1957. A Togliatti-beszámoló értékelését ld.: Népszabadság, 1956. december 12.
