Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Függelék
jak, hogy a jelszavakat ki fokozza hamarabb anarchista destruktív képtelenségekig, megfeledkezve arról, hogy az álszabadság frázisaival való dobálózás a gyakorlatban nem jelent egyebet, mint zűrzavar keltését az emberek gondolkodásában, valamint felülést az igazi ellenforradalmároknak". 549 Ilyen kedvező objektív körülmények híján, természetesen nem lehetne olyan ügyes és anyagilag az adottnál is bőkezűbben ellátott imperialista kémszervezet, amely a dolgozókat, munkások jelentős részét ilyen mértékben képes lett volna megtéveszteni, és saját munkáshatalma megdöntésére felhasználni. A nyugati imperialisták, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok a magyarországi helyzetet jól ismerve, előre készültek a rég várt akciókra. A nemzetközi összefüggésekre, a szerteágazó előkészítésre utal a párizsi Le Monde november 22-ei számának hosszú cikke, amely a többi között ezeket mondja: „A legmagasabb amerikai személyek a legkisebb alkalmat is megragadták, hogy kifejezzék érdeklődésüket a kelet-európai népek iránt, hogy ellenállásra buzdítsák őket, és hangsúlyozzák: mindazok, akik a szabadságért harcolnának, élvezzék Amerika támogatását... 1949-ben a hidegháború kellős közepén hatalmas szervezet alakult, névlegesen ugyan magánjelleggel, valóban azonban a Külügyminisztérium irányítása alatt: a Szabad Európa Bizottság. A szervezet vezetőségének elnöke Allan Dulles lett, a Központi Hírszerző szerv akkori helyettes vezetője, ma főnöke. A bizottságot azzal a kettős céllal hívták életre, hogy kezébe vegye a háború utáni politikai emigráció szervezését és irányítását, és biztosítsa a vezető szerepet a Kelet-Európának szánt propagandában. New Yorkban nemzeti bizottságokat hoztak létre, amelyeknek tagjait az amerikaiak válogatták ki. Anyagilag támogatták őket, s ez lehetővé tette számukra, hogy monopolizálják az emigráció képviseletét. Ugyanakkor felállítottak egy rádióállomást Holzkirchenben, München mellett, mintegy 100 magyar munkatárssal. Ez a rádió naphosszat közvetített Magyarország számára olyan műsort, amelynek az volt a célja, hogy hallgatóiban erősítse a kommunista rendszerrel szemben az ellenállás szellemét. Az adások fő témája: Amerika hatalma és elhivatottsága a rab népek megsegítésére. Másrészt a „Keresztes hadjárat a szabadságért" nevű szervezet, a Szabad Európa Bizottsága testvérvállalata időnként léggömbök ezrei útján röpcédulákkal árasztotta el Magyarországot, hogy a lakosságot egy nem létező felszabadítási bizottság nevében ellenállásra buzdítsa..." 550 1956-ban a XX. Kongresszus után az előkészületek nyugaton és itthon egyaránt meggyorsultak. Néhány héttel október 23-a előtt egy bécsi hajókiránduláson levő magyar íróküldöttség egyik, magát megnevezni nem akaró tagja, nyilatkozott a Die Presse című lapnak. Kijelentette, hogy - bár javasolták neki a disszidálást - nem megy most, mert a közeljövőben minimálisan jugoszláv típusú változás várható Magyarországon. Az angol Daily Mail tudósítója október 25-én, két nappal a felkelése után a következőket írja: "Az elmúlt napokban együtt ebédeltem szabad emberekkel, akik egy egész éven át dolgoztak az e héten kirobbant felkelés előkészítésén." Mindezek alapján semmi csodálkozni valónk nincs azon, hogy Allan Dulles, az amerikai külügyminiszter fivére, az amerikai kémszolgálat vezetője kijelentette, hogy „mi előre tudtunk a magyar felkelésről". 549 Edvard Kardelj december 7-én tartott záró beszédet a jugoszláv képviselőházban. Kardelj, Edvard: A magyar forradalmi összeütközés leszámolás a szocialista fejlődés bürokratikus gátjával. Magyar Szó, 1956. december 8. 550 Le Monde. 1956. november 22. Amerika becsapta a magyarokat. BFL XXXV. Lc. 2. őe. 3—4. p. A cikk véleményével ellentétben a NATO már 1956. áprilisban világos figyelmeztetést kapott a szovjet vezetőktől, hogy a Nyugat beavatkozása Kelet-Európában a Szovjetunióval való háborúhoz vezetne. A NATO Tanács 1956. december 11 -ei ülésén kimondta, hogy a leggondosabban el kell kerülni, hogy a szovjet rendszer elleni felkelésre bátorítsák Kelet-Európa népeit, hiszen nincs lehetőségük, hogy támogassák őket. Kecskés 2001. 118. p.
