Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Függelék
Ilyen körülmények között a feladat csak az volt, hogy az október 23-án megindult népmozgalmak irányítását - Kardelj szavaival - a vezetésre, alkotásra alkalmatlan, csak rombolni tudó klubértelmiségi szájhősök kezéből a Dudások, a Szabó bácsik, és más kiképzett diverzánsok vegyék át. 551 Október 30-án úgy látszott, hogy az imperialisták általános támadásba kezdtek minden fronton: Magyarországon miután a szovjet csapatok megkezdték a Budapestről való kivonulást, nyílt sisakkal, minden álarcot félretéve porondra lépett az ellenforradalom. Streibert, az Egyesült Államok Tájékoztatási Hivatalának főnöke egy nappal később, október 31-én New Yorkban újságírók számára tartott sajtófogadáson a következőket mondotta: „Nagy Imre kormányát az amerikai külügyminisztérium csak átmeneti kormánynak tekinti, Amerika vaskezü kormányt vár emigráns politikusok részvételével, mely gyökeresen szakítani tud a kommunista rendszerrel, és képes megtisztítani az államapparátust. Mindezek után Magyarországot visszavezeti a nyugati táborba." Streibert azt is kijelentette, hogy egy ilyen kormány élére az amerikai kormány Mindszenthy bíborost tartaná megfelelőnek. A New Statesman and Nation című angol lap december 3-ai számában J. Mendelsson, a keleteurópai ügyek szakértője a következőképpen elemzi a magyar események menetét: „A forradalom kezdetben diákok és munkások műve volt, de fokozatosan más erők nyomultak előtérbe, főként miután az orosz hadsereg kivonult Budapestről. Megkezdődött a könyvek és az újságok elégetése, ami nem a szakszervezeti tagok és a szocialisták rendes szokása. A tüntetők mind több és több szélsőséges, nacionalista követelést hangoztattak üléseiken. Előkerültek a Horthy-hadsereg régi egyenruhái. A Nagy-kormány hatalma fokozatosan semmivé zsugorodott. Egy nappal azelőtt, hogy a szovjet haderő bevonult Budapestre, maga Nagy fogoly volt a Parlamentben, amelyet óriási tömeg ostromolt a miniszterelnök fejét követelve, noha több antikommunistát vett fel a kormányba. Aktív módon avatkozott be a Szabad Európa rádió, amely rádiópropagandisták csapatát küldte Győrbe. Egyszersmind harcokra bujtogató felhívásokat adott le szakadatlanul müncheni rádióállásáról és megbízható német források szerint folyton nyugati katonai segítséget ígért. A forradalom vezetése állandóan jobbfélé tolódott el. Mint a Die Welt című konzervatív német lap bejelentette, a magyar katonák Budapesten röpiratokat osztogattak, amelyek sürgették az egész kormányzati végrehajtó hatalom átruházását a hadseregre. Ezeket a röplapokat az „ideiglenes magyar kormány honvédelmi bizottsága" írta alá, amely nyilván ellenkormány volt az akkor még törvényes Nagy-kormánnyal szemben. A szélsőséges nacionalisták által vezetett tömeg megrohanta a Külügyminisztériumot és fittyet hányt a Nagy-Tildykormány könyörgéseinek, hogy hagyják abba a vérontást. November l-jén Tildy végső kétségbeesett kísérletet tett, hogy megnyerje Mindszenthy segítségét a helyzet megszilárdításához. A kormány négytagú küldöttséggel Tildy vezetésével felkérte Mindszenthyt, aki visszautasította őket, és ezzel, mint a jól értesült Der Spiegel megállapította, azokat bátorította, akik bíbornok-párt alakításán mesterkedtek. Ezzel Mindszenthy tökéletessé tette a Nagy-kormány elszigeteltségét, és bizonyossá tette annak bukását." E néhány tény is világosan mutatja, hogy október 30-a után hozzáláttak ahhoz, hogy a magyarországi eseményeket, a demokratikus népi mozgalmat nyílt ellenforradalomba vezessék át. 551 Ezt így természetesen nem mondta Kardelj, beszédének lényege a sztálinizmus, a „bürokratikus politikai rendszerek" ostorozása és a jugoszláv modell, illetve a munkástanács-rendszer magasztalása volt.
