Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Függelék
Persze jelentkeztek más pályázók is. Az osztrák lapok hírt adtak arról, hogy október végén Nagy Ferenc Bécsbe érkezett. Az ugyancsak osztrák Kleine Zeitung október 31-én ismertette Habsburg Ottó nyilatkozatát. Ottó kijelentette, hogy „nyugatnak fel kell hagynia azzal, hogy Nagy Imre miniszterelnökben egy „népi bálványt" lásson. Nagy nem kevésbé kommunista és nem katolikusabb, mint a régi, félreállított pro-szovjet elődök." Ottó bírálva a nyugat álláspontját kijelentette, hogy „csak egy bolond hagyná ellenségének leggyengébb óráját veszni, anélkül, hogy kihasználná azt." A legjelentősebb francia és amerikai burzsoá lapok is november elején már reménytelennek látták Nagy Imre helyzetét. A Le Monde c. nagy francia burzsoá lap írta november 2-án: „A Nagy Imre kormány, miután a hadsereg csaknem teljesen a felkelők oldalára állt, a szovjet hadsereg kivonult, és az ÁVH-t feloszlatták, gyakorlatilag nem rendelkezett semmilyen erővel, engedett minden ponton, eleget tett a forradalmi szervek minden kérésének... Egy csapásra vége lett a kommunista stílusú népi demokráciának Magyarországon." Már jóval az események után, december 3-án jelent meg J. Mendelsson cikke a New Statesman and Nation c. lapban. A cikk többek között a következőket tartalmazza: „A tüntetők mind több és több szélsőséges nacionalista követelést hangoztattak üléseiken. Előkerültek a Horthy hadsereg régi egyenruhái. A Nagy-kormány hatalma fokozatosan semmivé zsugorodott... A forradalom vezetése állandóan jobbfelé tolódott el. Katonák röpcédulákat osztogattak Budapesten, mely sürgette az egész kormányzati végrehajtó hatalom átruházását a hadseregre. Ezeket a röplapokat az „Ideiglenes Magyar Kormány Honvédelmi Bizottmánya" írta alá, mely nyilván ellenkormány volt az akkor még törvényes Nagy-kormánnyal szemben. ,J. Mendelsson szerint a kormány sikertelenül kísérletezett azzal, hogy megegyezzen Mindszenty vei. A cikkíró szerint „ezzel Mindszenty tökéletessé tette a Nagy-kormány elszigeteltségét, és bizonyossá tette annak bukását." 547 S mi történt november 4-e után? Ujabb fordulat következett be a nyugati burzsoá sajtó és rádió Nagy Imrével kapcsolatos állásfoglalásában. Az a propaganda, mely előzőleg naponta jósolta és kívánta Nagy Imre bukását, éles fordulattal ismét „Nagy Imre-párti" lett. A Szabad Európa rádió november 13-án már ismét Nagy Imre kormányában látja a kibontakozás útját, a New York Times november 24-ei száma pedig Nagy Imrét, mint nemzeti hőst emlegeti. Anglia ENSZ küldötte, gyökeres ellentétben mindazzal, amit a burzsoá sajtó és rádió napokon át harsogott, december 5-én kijelentette, hogy „Nagy Imre-kormány, ha nem avatkoznak be az oroszok, helyreállította volna a rendet". A nyugati propaganda természetesen termékeny talajra talált az itthoni ellenforradalmárok körében. Azok az ellenforradalmi körök, melyek csak ideiglenesnek, szükséges rossznak tekintették a Nagy Imre kormányt, és igazában sohasem ismerték el, ismét Nagy Imrét kezdték követelni. javasolta, hogy Mindszenty József hercegprímást engedjék vissza Esztergomba, mert mint a magyar katolikus egyház feje és mint jó hazafi, csak a magyar nemzet érdekeit nézi. A küldöttek és Nagy Imre miniszterelnök is nagy tapssal fogadták Tildy Zoltán javaslatát." 547 A Magyar Köztársaság Forradalmi Honvédelmi Bizottmányának megalakulásáról a Magyar Honvéd 1956. október 31 -ei száma számolt be: „A bizottmányt a Néphadsereg, a Határőrség alakulatainak, a Forradalmi Ifjúságnak és a Rendőrségnek 250 küldötte választotta meg a HM-ben 1956. október 31-én hajnalban. Magyar Honvéd, 1956. október 31. In: 1956 a sajtó tükrében. 187. p.
