Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Függelék
A kör bezárult. A nyugati és hazai burzsoá propaganda visszavonult október 23-a előtti állásaiba. Most szeretnék újra kijátszani a régi kártyát, de ez most nem kecsegtet sikerrel, mert egyszer már leleplezték magukat, s a közvélemény előtt feltárták igazi szándékaikat. (BFL XXXV. La. I. 4. őe. 5. jegyzőkönyv géppel írott, nem hitelesített, stencillel sokszorosított melléklete.) 12. A jelenlegi nemzetközi helyzet és a magyarországi események I. Az október 23-a óta eltelt időben közvéleményünk figyelme szinte kizárólag minden eddiginél nagyobb mértékben tragikus belső problémáinkra irányult. Ez teljesen érthető. A magyar nép döntő többségét legközvetlenebbül érintő olyan kérdésekről - mondhatjuk életkérdésről - volt és van szó, amelyekkel minden órában szembetaláljuk magunkat. A sajtó és a rádió (a külföldiekről nem is beszélve) ennek megfelelően úgyszólván teljes egészében hazánk problémáival foglalkozik. A hazánkban lejátszódó események jelentősége azonban túlnő az ország határán és hatást gyakorol az egész jelenlegi nemzetközi helyzetre. De ugyanakkor - a fent említett okok, az érthetően egyoldalú szemlélet és információ következtében - ma még sokak előtt nem érthető eléggé az, hogy az úgynevezett „magyar kérdés" már október 23-a előtt és még inkább utána szerves részét képezi annak az eseménysorozatnak, amely a nemzetközi küzdőtéren a szocialista és az imperialista tábor között lezajlik. Ezért a következőkben megkíséreljük ezen összefüggéseket vázlatosan érinteni. A második világháború utáni helyzet legfőbb jellemzője - a háború előttihez képest egyfelől a szocialista világrendszer létrejötte, másfelől pedig az imperializmus gyarmati rendszerének szétesése. Számos európai és ázsiai ország a szocialista fejlődés útjára lépett, és még több ázsiai és afrikai ország a gyarmati elnyomás alól felszabadulva a nemzeti, politikai függetlenség birtokában, ha kapitalista úton is, de az imperializmus elleni harcban gazdasági függetlenségéért száll síkra. Az erőviszonyoknak az imperializmus rovására történt ezen nagyarányú eltolódása, valamint a szovjet külpolitikának a sztálini vezetésből következő egyes hibáinak fokozatos felszámolása 1953 után a nemzetközi feszültség csökkenését eredményezte. De a marxisták előtt világos volt, hogy ez a tény önmagában nem jelentette, és nem jelenthette azt, hogy az imperializmus szociáldemokrata kiszolgálóival egyetemben megváltoztatta jellegét, és megszűnt a békével és a szocializmussal szemben ellenséges, agresszív, hitszegő erő lenni. Ahhoz, hogy az imperializmus jellegét megváltoztassa, két fő dologra lenne szükség. Egyfelől bele kellene törődnie a gyarmati rendszer teljes felszámolásába, másrészt el kellene ismernie végérvényesen a szocialista tábor létét és erősödését. De ezek elismerése nemcsak az imperializmus jellegének a megváltoztatását, hanem magának az imperializmusnak a megsemmisülését eredményezné. De aki azt hiszi, hogy az imperializmus meg tud lenni a gyarmatok rendszeres és állandó kizsákmányolása nélkül - hangsúlyozta gyakran Lenin - az a csodákban hisz. Az imperialista rendszer számára létkérdés a gyarmati és félgyarmati országok nyersanyagának, olcsó munkaerejének, piacainak, stratégiai útjainak biztosítása.
