Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Függelék
diktatúra. A szocialista demokrácia diktatúrát is jelent a volt és jelenlegi kizsákmányolókkal szemben, s csak a dolgozó osztályok számára lehet demokrácia (ilyen értelemben „tisztább" és „teljesebb" minden polgári demokráciánál). Ideológiai téren ez a csoport félreértette a XX. Kongresszusnak azt a tanulságát, hogy a burzsoá ideológiát nem elsősorban adminisztratív eszközökkel, hanem ideológiai harcban kell legyőzni, s ezt úgy értelmezte, hogy teret kell engedni a burzsoá ideológiának is. A kultúrpolitikában fennen hirdette a „virágozzék minden virág" egyébként helyes elvét, de megfeledkezett arról, hogy a virágok csak akkor virágozhatnak szabadon, ha a gyomokat kiírtjuk. A gyakorlati politikában ez a csoport többé-kevésbé nyíltan támadta a párt vezető szerepét. E csoport burzsoá nacionalista álláspontra helyezkedett akkor, amikor egyoldalúan, a tényeket figyelmen kívül hagyva, vagy nem is ismerve bírálta a magyar-szovjet viszonyt, s megfeledkezve a Szovjetunió alapvetően pozitív szerepéről, csak a hibákat látta meg. Egyesek ezen az úton olyan messzire jutottak, hogy készpénznek vették az imperialisták rágalmait, s egy állítólagos „szovjet imperializmusról" fecsegve kétségbe vonták Magyarország függetlenségét is. (Ezzel megmutatták azt is, hogy nem ismerik, vagy nem fogadják el Lenin tanait az imperializmusról.) Nagy Imre neve ideiglenesen megfelelt a kapitalista restauráció híveinek, az országon belül és kívül ugrásra készen álló ellenforradalomnak is. Ők világosan látták, hogy nyílt restaurációs jelszavakkal semmi sikert sem arathatnak a dolgozók között. Közvetlen célul nem tűzhették ki a népi demokratikus rendszer megdöntését, s ezért kezdetben megelégedtek a proletárdiktatúra rendszerének gyengítésével, megpróbáltak rést ütni rajta, és az így támadt résen behatolva felrobbantani az egész rendszert. E cél érdekében az ellenforradalmi erők első lépésként elfogadhatónak tartottak egy Nagy Imre kormányt, mert úgy gondolták - és mint a későbbi események megmutatták nem is alaptalanul - hogy így kedvezőbb talajon vehetik fél a harcot az egész rendszer ellen. A pártnak még az utolsó pillanatban sem sikerült tisztázni a frontokat. Nem sikerült elválasztani a szocializmushoz hü elemeket az ingadozó, vagy éppenséggel ellenséges elemektől, sőt az utolsó órák politikai hibái mindjobban egy táborba kovácsolták társadalmi és politikai szempontból különböző tömegeket. A tömeg a válságos pillanatokban vezető nélkül maradt, illetve a vezetés átcsúszott felelőtlen elemek kezébe. így történhetett meg, hogy e heterogén tömeg az október 23-ai tüntetésen egységesen követelte Nagy Imrét, s míg a tömeg egy része ezzel a hibák kijavítására, és a szükséges reformokra gondolt, más része már égetni kezdte a vörös zászlókat és a könyveket, ismét más része pedig fegyvereket osztott, fegyveres felkelést provokált ki, s ellenforradalmi kalandba ragadta magával a becsületes tüntetők egy részét is. Nagy Imre miniszterelnökké történt kinevezése természetesen korántsem elégítette ki azokat, akik Nagy Imrében csak egy lépcsőt láttak ellenforradalmi terveik megvalósításában. Az imperialista sajtó és rádió hamarosan megindította a támadást Nagy Imre ellen. E támadásban a Szabad Európa Rádió járt az élen, a fegyveres harc fokozására uszított, bizalmatlanságát fejezte ki Nagy Imre iránt. 539 539 A Bp. IIB agitprop, csoportja összegyűjtötte - tendenciózusan - a külföldi és a magyar sajtó híradásait az október-novemberi, magyarországi és külföldi eseményekről. Jelen feljegyzés sajtó-kitekintése ez alapján készült, a továbbiakban erre nem hivatkozunk külön. Tények és adatok az. agitációhoz.. BFL XXXV. 1 .c. 2. öe. l-l 06. p. Az alábbiakban olvasható, célzatosan torzított értékelést 1990 óta számtalan történész cáfolta. Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeinek értékeléséről ld. többek közölt: Ripp 2002. Sz.akolcz.ai 2001.
