Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Függelék
A londoni rádió már október 24-ei esti adásában úgy értékelte a helyzetet, hogy „a Nagy Imre oldalán álló tüntetés később az egész rendszer ellen irányuló felkelés jellegét vette fél". A párizsi rádió október 26-ai délelőtti adásában arról beszélt, hogy: „a nacionalista irányzat az angol követség útján intézkedéseket tett és kérte, hogy az ENSZ vegyen tudomást a szovjet csapatok Magyarország belügyeibe történt beavatkozásáról". S ezzel kapcsolatban úgy értékelte a helyzetet, hogy Nagy Imrét már túlhaladták. Ugyancsak október 26-án a New York Herald Tribune is úgy látta, hogy ami Pesten történt „teljesen meghaladta Nagy Imre terveit". Nagy Imrét nem fogadta el az első ellenforradalom sem. Egyes csoportok már október 23-án este a Parlament előtti tüntetésen is kifütyülték Nagy Imrét, már a felkelés első napjaiban is megjelentek olyan röpcédulák, amelyek Nagy Imre lemondását követelték. Nagy Imre tekintélye már a felkelés első napjaiban is rohamosan csökkent. Nagy Imre azzal próbálta tartani pozícióját, hogy sorra elfogadta a különböző követeléseket. A követelések elfogadása azonban nem szilárdította meg helyzetét, hanem egyre jobban aláásta azt, újabb és újabb követeléseket szült. Nagy Imre miután jobb felé nem határolta el magát, egyre jobban sodródott. így jutott el az október 28-ai egyoldalú tüzszüneti parancsig, melyet a külföld úgy fogott fel, mint „a kormány kapitulációját a felkelők követelésével szemben" (a párizsi rádió október 28-ai esti adása). A tüzszüneti parancs kiadása súlyos hiba volt. A nemzeti kormány megalakulása október 27-én kedvező lehetőséget teremtett a frontok tisztázására, az ellenforradalom elszigetelésére és leverésére, és ezzel a kormány helyzetének megszilárdítására. A tűzszünet éppen az ellenkező hatást érte el: a kormányhü erők soraiban zavart keltett, az ellenforradalom számára pedig lehetővé tette, hogy rendezze és megerősítse sorait. A France Presse Nagy Imre október 28-ai beszédével kapcsolatban megállapította, hogy a fegyveres felkelés győzött. A Nagy Imre kormány, amely „a fegyveres felkelést nem tudta, vagy nem is akarta megállítani, továbbra is létezik, igyekszik kijutni abból a káoszból, amely már úgy látszott, teljes mértékben túlhaladta". Ezt úgy igyekszik elérni, hogy „azonosítja magát a felkelők követeléseivel". A jobbratolódás azonban nem fejeződött be. Egyre nyilvánvalóbb lett, hogy az ellenforradalom nem nyugszik a teljes restaurációig, és Nagy Imre csak addig maradhat a kormány élén, míg lépést tud tartani az általános jobbratolódással. Amikor a kormány kiadta a tüzszüneti parancsot, a Szabad Európa Rádióban, az amerikai Bell ezredes, a rádió katonai szakértője felszólította hallgatóit a tűzszünet megszegésére. „Nagy Imre és társai ravaszul és korszerű formában akarják megismételni a trójai faló esetét, - mondja október 29-én. A tüzszünetre, mint trójai falóra azért van szükség, hogy a pillanatnyilag még uralmon lévő budapesti kormány ameddig csak lehet, megtarthassa pozícióját... A szabadságért küzdőknek egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteniük a velük szemben álló kormány tervét, mert különben megismétlődik a trójai faló tragédiája". 540 A vidéki ún. „szabad" rádiók a legkülönbözőbb feltételekhez kötötték a kormány elismerését, újabb és újabb követelések jelentek meg. Az Igazság c. lap október 31 -ei száma 540 Borsányi (Böhm) Julián a forradalom alatt, mint „Bell ezredes" igyekezett tanácsokkal ellátni a felkelőket. Az említett hasonlat október 29-én 12"'-kor hangzott el, és a Tüzet szüntess! parancs betartásának veszélyeire hívta fel a figyelmet. A témáról bővebben ld.: Simúndi 2005b 258-265. p., illetve Révész. 1997. A szövegben idézett forrás valószínűleg: Bell ezredes a tűzszünetről. BFL XXXV. 1 .c. 2. őe. 69. p.
