Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)

Függelék

Az üzemi munkástanácsokról I. 1. Ismeretes, hogy országunkban az 1948-as esztendőt követően a hatalmat egyre leplezetlenebbül a dolgozó néptől elszakadt szük Rákosi-Gerő-csoport bitorolta. A munkásosztály nem érezte, hogy a gyár tényleges gazdája, és nem is volt az. A bürokratikus vezetés nem biztosította, hogy az üzemek munkásainak érdekei kifejezésre jussanak a gyár életében, s ezt nem tudta biztosítani sem az erőtlen szakszervezet, melynek nem volt megfelelő hatásköre, sem a termelési értekezletek rendszere. Mindez végső fokon az igazságtalan bér- és normarendszer kialakításához, a munkások kedvezőtlen gazdasági és szociális helyzetéhez vezetett. 2. Ez a helyzet a dolgozók mind szélesebb rétegeit, a párton belüli ellenzéket már hónapokkal október 23-a előtt foglalkoztatta. A szakszervezetek behatóan megvitatták az üzemi bizottságok jogkörének kiterjesztését, az üzemi munkástanácsok feladatait, hatáskörét. Számos üzemben megérett a munkástanácsok létrehozásának gondolata. így például a Beloianniszban még október 23-a előtt egy hónappal. Tehát nem az október 23-ai események vetették fel a munkástanácsok megvalósításának gondolatát. E követelés a baloldali erők követelése volt, ha ezt az október 23-át követő események néha másképpen is mutatták. Fontos látni, hogy az üzemi munkástanács nem az ellenforradalmi időszak vívmánya, hanem a forradalmi munkásmozgalom régi és egyben friss hajtása. Az 1917-es orosz forradalom, a Magyar Tanácsköztársaság szolgált erre példát, majd e gondolat az elmúlt évek, hónapok alatt új formában öltött testet Jugoszláviában és Lengyelországban. 3. Az ellenforradalmi erök Magyarországon csak szocialista lepelben jelenhettek meg. Azért támogatták az üzemi munkástanácsok megvalósítását, hogy a munkásosztály tömegeit a maguk oldalára vonják. Azzal a céllal támogatta az üzemi munkástanácsok megvalósítását, hogy a munkásosztály e fontos hadállását a maga céljaira kihasználhassa. A munkásságnak e nagy fontosságú önigazgatási szervét az ellenforradalmi erők sok helyen tényleg a befolyásuk alá is vonták. E tanácsok nagy része ugyanis azokban a napokban alakult meg, amikor igen erős volt, főként a fővárosban az ellenforradalmi hullám. így érthető, hogy számos munkástanácsba volt tőkések, fasiszta bűnözők és hasonló elemek furakodtak be, nem egy esetben pedig megkaparintották a tanácsok , , . 529 vezetését is.~ Ez az oka annak, hogy helyenként a zömében becsületes munkásokból összetevődött munkástanácsok ellenforradalmi erők befolyása alá kerültek. Ezen a helyzeten nem változtatott végeredményben a november 4-ét követő időszak sem. 529 Jellemző példa erre a felfogásra az újpesti Pannónia Szőrmeárugyár igazgatójának, Vámos Gézának a levele, amelyet a Népszabadság szerkesztőségének írt. Ebben követelte a „fasiszták", „bűnözök", „nyilasok" eltávolítását a gyár munkástanácsából. BFL XXXV.9b. 11. őe. 149-152. p.