Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)

Függelék

Az ellenforradalom fegyveres szétzúzása után a reakció fokozottabban igyekezett a munkástanácsokban megvetni a lábát, illetve olyan helyzetet teremteni, hogy a különböző (budapesti, kerületi, tröszti, megyei) tanácsok létrehozásával ellenkormányféle erőt hozzon létre. Arra törekedett, hogy kettős hatalmat teremtsenek. A Budapesti Munkástanács, s a többi területi munkástanácsok - mint erre a kormány közleménye rámutatott - nem az üzemi munkástanácsok munkájának segítésén dolgoztak, hanem népellenes kalandokba akarták taszítani a munkástanácsok útján az üzemek dolgozóit. A területi munkástanácsok lényegében a reakció politikai szerveivé váltak. Az ellenforradalmi erők a munkástanácsokban befolyásukat arra használták fel, hogy az üzemekben kommunisták nélküli munkástanácsokat hozzanak létre, amelyek így eszközeivé válhattak volna a restaurációs kísérleteknek, majd ezt követően utat nyitottak volna a munkástanácsok szétveréséhez. Mint ismeretes üzemi munkástanács nincs és nem is lehet egyetlen kapitalista országban sem. Akár Amerikát, akár Angliát is nézzük, ahol a demokratikus vívmányokat igen hangoztatják, a munkásosztály csak a szocializmus ügyéhez hü kommunista és pártonkívüli dolgozókon keresztül biztosíthatja, hogy a munkástanácsok hatékony fegyverré váljanak a dolgozók felemelkedéséért folytatott munkában. II. Az imperialista rádió és sajtó behatóan foglalkozott a munkástanácsok ügyével, amíg jelentős mértékben a reakció befolyása érvényesült e szervekben, nagy megelégedéssel beszéltek munkájukról. Felhördültek, amikor a kormány betiltotta a területi munkástanácsokat. Miért? Sajnálták talán, hogy a magyar munkásosztály elveszíti forradalmi szerveit? Aligha hihető. Ha a munkástanácsokat az amerikaiak, angolok oly kiváló szerveknek tartják, miért nem valósítják meg a saját országukban? III. Mi volt és részben mi még ma is a reakció célja a munkástanácsokkal? Kísérletet tenni az állam politikai erejének, gazdasági életének szétzúzására. Milyen eszközökkel? 1. A gazdasági munka dezorganizálása útján az üzemekben. 2. A haladó elemek, a kommunisták eltávolítása útján, elsősorban a vezető tisztségekből és általában az üzemekből. 3. Megfélemlítés, terror a becsületes dolgozók felé. 4. Az üzemet érintő fontos kérdésekben a dolgozók megkérdezése nélkül döntöttek, herdálták a nép vagyonát, s tudatosan züllesztették a munkafegyelmet. 5. Nyíltan uszítani a munkás-paraszt kormány ellen, tudatosan akadályozni az MSZMP szervezését. A jelen helyzetben mi a párt célja, feladata az üzemi munkástanácsokkal? E célokat világosan meghatározták a munkástanácsokat érintő eddig megjelent kormány és pártdokumentumok. Az egyik ilyen nagy jelentőségű határozat a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete a munkástanácsokról (1956. november 22.). A 530 A munkástanácsokról szóló ET 1956. évi 25. sz. tvr.