Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Függelék
A magyar függetlenségi harcok és nemzeti törekvések egyetlen igazi örököse a szocializmusért harcoló dolgozó nép és köztük a kommunisták, akik a Horthy fasizmus sötét éveiben egyedül képviselték ezeket az eszméket. Ettől a lelkesítő és minden dolgozó magyart egységbe forrasztó örökségtől tartotta távol a Rákosi-féle vezetés a dolgozó tömegeket. Ezeket a hibákat, melyek nagy párt és szovjetellenességet váltottak ki az emberekből, teljes mértékben elítéljük, és megszüntetésüket egyik legfőbb feladatunknak tartjuk. 2. Szükségszerűen összefüggenek-e ezek a hibák a szocializmus építésével vagy a Szovjetunió szocialista rendszerével? - Nem függenek össze, sőt egyenesen idegenek attól. Ezek a hibák a szocializmus eszméinek el torzításából erednek. Hiszen az országok közötti egyenjogúság, a függetlenség valóban teljes tiszteletben tartása csakis olyan országok között lehetséges, ahol megszűnt a kizsákmányolás, ahol senkit sem vezet más országok leigázásának szándéka, tehát ahol a népé a hatalom. Ilyen ország a Szovjetunió és ilyen országok a szocialista tábor többi országai is. Ezekben az országokban nem profitért folyik a termelés, mint a tőkés országokban. Ezeknek az országoknak nincsen hatalmas gyarmatbirodalma, amelyet rendszeresen kizsákmányol. A cári Oroszország megszűnte után a Szovjetuniónak egyetlen gyarmata sincs, de nem is törekedett és törekszik gyarmatok szerzésére. Az imperialista országokkal ellentétben egyik szocialista országot sem vezeti hódítási vágy más országok természeti kincseinek, például nyersolajának, vasércének stb. megkaparintásáért. A kapitalista országok gazdasági rendszeréből azonban egyenesen következik a gyengébb országok leigázása, kizsákmányolása. Ami ezeken az országokon belül törvényszerű, vagyis a kizsákmányolás, a profitszerzés, az az egymásközti kapcsolatokban is törvényszerű. A tőkések profitszerzési vágya nem ismer országhatárokat, nemzeti függetlenséget. Ha a Közel-Kelet olajából származó haszon biztosítása vagy a távol-keleti gyarmatok előnyösebb kizsákmányolása úgy kívánta, hogy eltiporják Egyiptom függetlenségét, és elfoglalják a Szuezi csatorna térségét, gátlástalanul megtették. 321 Nem rajtuk múlott, hogy az egyiptomi agresszió nem úgy sikerült, mint tervezték. Tehát nyilvánvaló - szemben a kapitalista nagyhatalmak nemzeti függetlenséget eltipró profithajszájával - ezek a hibák nem eredhetnek a szocializmus társadalmi, gazdasági rendjéből. Éppen ezért a Szovjetuniónak a többi szocialista országgal való kapcsolatát nem is ezek a hibák határozták és határozhatják meg. A Szovjetunió például hazánk felszabadításával és az azóta nyújtott sokoldalú erkölcsi, politikai, gazdasági és kulturális (technikai) segítségével nagyban hozzájárult népünk hatalmának megteremtéséhez és minden maradandó vívmányunk valóra váltásához. Ez hazánk mellett vonatkozik a többi népi demokratikus országra is. Ilyen arányú és jellegű segítséget csak szocialista ország nyújthat. Kapitalista országoknál a már előbb elmondottak miatt a Szovjetunióhoz hasonló segítségnyújtás fel sem merülhet. Mégis miből 521 Az 1888. évi konstantinápolyi egyezmény értelmében a Szuezi-csatorna békében és háborúban egyaránt nyitottnak minősült. Egyiptom 1956. július 26-án államosította a Szuezi-csatornát. 1956. október 29-én izraeli támadás indult, amely során az izraeli csapatok lefegyverezték az egyiptomiakat és megnyitották az elati kikötőt. Október 30-án az angol-francia ultimátum után, november 5-ével kezdődően fegyveres támadás indult Egyiptom ellen. November 15-én ENSZ csapatok szállták meg a csatorna övezetét. A Szovjetunió először kapcsolódott be közvetlenül a közel-keleti politikába azzal, hogy katonai és gazdasági segítséget nyújtott Egyiptomnak és Szíriának. Bővebben a szuezi válság és a magyarországi események (vélt vagy valós) kapcsolatáról: Békés 2002.
