Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)

Függelék

szovjet tapasztalatokat. Egyoldalúan túlbecsülte a Szovjetunió valóban nagy eredményeit, országunk vívmányait, kihasználatlan lehetőségeit pedig lebecsülte. Számukra szinte lehetetlen volt, hogy hazánk valamiben is jobb eredményt mutasson fel, mint a Szovjetunió. (Ennek az elvtelen hozsannázásnak egyik nem nagy, de igen kirívó megnyilvánulása volt, hogy a kukoricatermesztés tanulmányozására küldöttség ment a Szovjetunióba, holott köztudomású, hogy nálunk a Szovjetunióénál nagyobb a kukorica átlagos terméshozama és fejlettebb a kukoricatermesztés. A sport területén is volt erre példa, például a futballban - ha csak burkoltan is - nagy volt az idegesség, mivel a magyar csapat jobbnak bizonyult a szovjet együttesnél.)'

20 A Rákosi—Gerő-féle vezetés a szocialista építést nem magyar talajon, nem a sajátos ipari, mezőgazdasági és kulturális helyzetnek megfelelően szervezte és irányította. Ehhez járult még hozzá, hogy nem vette számításba a Szovjetunióban végbement szocialista átalakulás idején fennállott nemzetközi helyzet gyökeres megváltozását sem. d. A Rákosi-Gerő-féle bűnös vezetés szándékosan lebecsülte a magyar népben elevenen élő haladó nemzeti érzéseket és a magyar függetlenségi harcok hagyományait. Ezeket háttérbe szorította, sokszor soviniszta megnyilvánulásoknak bélyegezte (Kossuth-címer eltörlése; a magyar himnusz és más hazafias dalok, költemények éneklésének, előadásának fokozatos kiküszöbölése; a forradalmi, nemzeti ünnepeink, kiváltképpen március 15-ének tizedrangú helyi, iskolai ünnepségekké sorvasztása, vagy megszüntetése; a haladó nemzeti gondolatot és függetlenségi eszméket kifejező magyar irodalmi és művészeti alkotások szektás, a nép hazafias érzését durván sértő megítélése; az iskolapolitika nemzeti vonásainak kiküszöbölése stb.). Sokakat mélyen sértett ezenkívül az a helyzet is, hogy e hibákkal párhuzamosan a Rákosi-Gerő-klikk túlzásba vitte a szovjet kulturális eredmények kultuszát. Gyakran középszerű vagy jelentéktelen irodalmi és művészeti alkotásokat is elvtelenül a legjobbaknak tüntette fel, ugyanakkor kiváló magyar alkotásokat figyelemre sem méltatott. Mindezek és még sok más jel mutatott arra, hogy a felszabadulás utáni 3-4 év kivételével a Rákosi-Gerő-féle vezetés bűnös módon félretette a magyar nép függetlenségi, nemzeti eszméinek ápolását, továbbfejlesztését. Pedig ezeket igazán csak a szocializmust megvalósító országokban lehet felvirágoztatni. A magyar népben a több évszázados török, majd német elnyomás és az ellene folyó függetlenségi harcok magasra fokozták a függetlenség eszméjét. A Horthy fasiszta rendszer ezt a szomszédos népek elleni faji gyűlölet félszításával, irredentizmussal saját céljai szolgálatába állította. Rákócziból, Kossuthból, Petőfiből és más magyar szabadsághősből nacionalista, soviniszta hősöket faragott. Ezzel igyekezett alátámasztani féktelen irredentizmusát, és leplezni az ország javainak és függetlenségének kiárusítását a 20-as években az angolfrancia tökének, a 30-as évektől kezdve pedig Hitler fasiszta Németországának. 520 Itt alighanem a Lenin Stadionban, 1956. szeptember 23-án, 105 ezer néző előtt vívott Szovjetunió Magyarország 0:1 barátságos mérkőzésre gondolhattak. Magyarország B válogatottja ugyanakkor itthon verte 2:0 arányban a szovjetek B válogatottját. Korábban 1954. szeptember 26-án Magyarország - Szovjetunió 1:1 és 1955. szeptember 25-én Magyarország - Szovjetunió 1:1.