Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)

Függelék

Európa valamennyi országában. Európa nyugati országaiban sem úgy ismerik öt, mint aki a béke ügyében fáradozik, vagy az európai országok függetlenségét viselné szívén. Ezért tiltakoztak három éve az olasz és francia munkások Dulles látogatása ellen, aki az európai védelmi közösség szervezőjeként tett körutat Európában. Ezért űzték el joggal őt országukból azok a munkások, akik féltették hazájuk függetlenségét. Hát mi ettől a Dullestől várnánk segítséget, vajon nekünk éppen ő segítene függetlenségünk és békénk megteremtésében? Vajon azt értenénk-e hazánk függetlensége, ifjúságunk szabadsága alatt, hogy „Amerikai övezetté" váljunk, ahol a nyugatra távozott és onnan uszító volt csendőrök „segítenék" a rend megteremtését. Vagy úgy segítsünk jövőnk kialakításában, hogy itt hagyjuk hazánkat, és nyugaton keressük boldogulásunk útját? Mi vár ott a fiatalokra? Nem lehet erre egyértelmű választ adni. Sok művész, orvos, mérnök, szakmunkás elhelyezkedést talál Európa nyugati országaiban, Amerikában vagy Kanadában. És valószínű közülük sokan bizonyos specialisták nem is fognak ott rosszul élni. De vajon ez a sors vár a nyugatra menekültek többségére? Erre már az elmúlt néhány hét eseményei is cáfolatot adnak. Bizony sokan vannak a menekült fiatalok és idősebbek között is, akiknek elhelyezkedésre, nyugodt jövőre igen kevés reménye van. Amerikába vagy Kanadába elsősorban azok jutnak el, akiknek ott rokonaik élnek. Belgium bányamunkára toboroz fiatalokat, mert az elmúlt év alatt tömegesen hagyták el a belga bányákat a súlyos katasztrófa miatt.

515 Angliában azt követelik az angol munkások, hogy menekült magyart csak olyan helyre vehessenek fel, ahova angol munkás nem jelentkezik. Ezekről persze a Szabad Európa nem beszélt, amikor az ország elhagyására hívta fel az ifjúságot. Csak addig ígértek fűt-fát, míg a határt átlépték.

516 És vajon olyan könnyű megszokni egy másik ország, idegen város életét, szokásait, mint amilyen könnyű volt elhagyni az országot? Hányan és hányan tértek vissza hosszú évek után hazájukba, olyanok is, akik nem éltek rosszul külföldön. Miért? Visszahozta őket a honvágy, a megszokott város, az ismert utcák, testvérek, ismerősök, a magyar haza utáni vágyakozás, amit csak az ismer, aki már hosszabb időt töltött távol. Milyen sokszor énekeltük együtt a Szózatot „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar", s hogy szívünkbe vésődött a sora „A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely". És most elfelejtenénk ezt? Nem! Ezt mi nem tehetjük! Segítsük helyreállítani a normális, nyugodt életet, ne várjuk tétlenül, hogy országunk, fővárosunk becsületes dolgozói végezzék el helyettünk a munkát. „Újra szép lesz Budapest" - adták ki a jelszót az ifjúmunkások és ma már mind többen és többen csatlakoznak ehhez.

517 Szaporodik azoknak a dolgos kezű fiataloknak a száma, akik 515 A M arci nel le-ben található Bois-du Cazier az egyik legjelentősebb szénbánya volt Charleroi mellett, ahol 1956. augusztus 8-án súlyos, 262 áldozatot követelő bányászszerencsétlenség történt. A halottak, sebesültek és az eltűntek listáját teljes részletességgel ld.: http://www.ecolesansracisme.be/Cours/imrnigration/ marcinelle.htm. A szénbánya honlapja és részletes adatok a katasztrófáról: http://users.skynet.be/litteraiure/ indesnoires/boiscazier.htm. Marc Trenteseau, Belgium magyarországi nagykövete és Robák Ferenc, Magyarország belgiumi nagykövetének szíves közlése alapján. 516 A rádió hanganyagáról ld.: Bánji 2000, Simánál 2005a. 517 „Ifjúmunkások, Hivatalok ifjú dolgozói! Csatlakozzatok a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség felhívásához. Alakítsátok meg az üzemben, hivatalokban az Ifjúmunkás Szövetség helyi szervezeteit. Azonnali tennivaló: hogy a Budapesti Munkástanács és a nagyüzemek munkástanácsainak határozata alapján a munkát