Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
ból és egyes időszerű, de nem népszerű feladattól való húzódozásból ered (vállalati deficit megszüntetése, teljesítménybérezésre való visszatérés, munkafegyelem megkövetelése stb.). 6. Az októberi-novemberi események következtében nagyszámú gazdasági vezető is (igazgató, főmérnök, osztályvezető stb.) politikailag megingott. Jelentős részük nem lépett be a pártba: közülük sokan lavíroznak vagy éppen akadályozzák az üzemen belüli pártépítő munkát: Nem mernek határozottan kiállni a törvényes rendelkezések védelmében, a helyes termelési, bérezési módszerek mellett, a kommunisták elbocsátása ellen, a munkástanács hangadó elemeivel szemben, „nehogy szembekerüljenek a dolgozókkal." A felsorolt hibák, hiányosságok végső következménye az, hogy az üzemek, vállalatok többsége megnövekedett önköltséggel, veszteségesen dolgozik. A megvizsgált üzemekre jellemző, hogy a munkástanácsok rendkívül alacsony termelési tervet szabtak meg maguknak, annak ellenére, hogy a műszaki feltételek nem romlottak, a béreket viszont emelték, és sok helyen a természetbeni juttatásokat bevezették. A vállalatoknál a legtöbb helyen nincsenek kimerítve a lehetőségek a gépek teljesítőképessége, a rendelkezésre álló anyag felhasználása szempontjából. Kedvezőtlenül befolyásolja a gazdaságos termelést az időbérre való áttérés is, amelyet sok helyen ott is bevezettek, ahol ez nem indokolt. Súlyosbítja a problémát a sok helyen eszközölt, nem eléggé átgondolt bérrendezés, ami újabb bérfeszültséget teremtett a különböző szakmák között és az üzemen belül is az egyéb kategóriában, ami nemcsak rontja a munkakedvet, hanem alkalmas újabb bérkövetelési hullám elindítására, az egyes dolgozók szembeállítására. A munkástanácsok részéről a feladat népszerűtlensége miatt változatlanul kevés mozgás észlelhető a darabbér, teljesítménybér bevezetéséért, a veszteséges gazdálkodás megszüntetéséért, sőt egyes helyeken inkább a lemondást választják (Láng Gépgyár, Fémárugyár stb.). Mindez abból ered, hogy a pártszervezetek még nem elég erősek, és befolyásuk nem eléggé érvényesül a munkástanácsok munkájában, az üzemek életében. Lényegesen kedvezőbb a kép ott, ahol erős a pártszervezet és a munkástanács vezetésében (elnök, elnökhelyettes, titkár) kommunisták vannak, mint például a Budapesti Kénsavgyárban, Kerámia- és Tűzállóanyaggyárban, a Fémárugyárban, a Gamma Gyárban, 488 a Budapesti Keksz- és Ostyagyárban stb. 489 Az e helyeken működő munkástanácsok megmutatják a közeljövő kedvezőbb perspektíváját, de egyben korlátait is. Az említett üzemekben a vállalatvezetés, a munkástanács, a pártszervezet, a szakszervezet együttműködése jó, a munkástanács nem keresztezi, hanem segíti a vállalatvezetés munkáját. Itt a munkástanács vezetői maguk is vallják azt a nézetet, hogy a munkástanács ne operatív módon foglalkozzék a vállalatvezetés dolgaival, hanem elvi kérdésekben foglaljon állást, tegyen javaslatot a gazdasági munka megjavítására (a munkástanácsokra vonatkozó rendelet ilyértelmű módosítására a minisztériumok is megtették észrevételeiket). A vállalatvezetés e helyeken pozitívan értékeli a munkástanács működését, amely több hasznos javaslatot tett a vállalati munka egyszerűsítésére, a munkafegyelem megjavítására, a helyes bérezési forma kialakítására. A Kénsavgyárban például, ahol a munkástanács 47 tagjából tíz a párttag, nem okozott különösebb problémát a munkástanács, vállalatvezetés, pártszervezet egyöntetű állásfoglalása folytán a teljesítménybér alkalmazása. A munkástanács 488 A Gamma Gyár alapszervezeti iratait ld.: BFL XXXV.lO.c. 1956-1957. 33. öe. 489 A Budapesti Keksz-és Ostyagyár alapszervezeti iratait Id.: BFL XXXV.15.c.1956-1957. 11. őe.
