Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)

Bevezetés

napirendjén megtárgyaltak olyan kérdéseket, mint például az anyagellátottság helyzete, a vállalat pénzügyi helyzete, a munkafegyelem kérdése stb. Ennek során határozatot hoztak a termelés régi szintjére való felfutására [sic!] március végéig: addig a premizálásnak is ez az alapja, ezt követően pedig a minőségi prémiumot is alkalmazzák. Tehát célirányosan dolgoznak. Azonban az említett helyeken is az a jellemző, hogy nem a munkástanács irányítja az üzem vezetését, hanem a vállalatvezető és a műszaki vezetés, s a munkástanácsok ehhez a munkához nagy segítséget adnak. A munkástanácsok működésének jelentősége abban van, hogy az üzemen belül több dolgozó érez felelősséget a vállalat eredményes működéséért, mint eddig, s a „több szem - többet lát" elve alapján számos egészséges javaslat születik és valósulhat meg, különösen akkor, ha a vállalatokat érintő jelenlegi korlátozások megszűnnek, s a vállalatok több önállósággal rendelkeznek. Ha figyelembe vesszük a munkástanácsok megtisztulásának folyamatát, azt, hogy a munkástanács tagjainak ismeretei, tapasztalatai gyarapodnak, a párt vezető szerepe érvényesül, akkor a munkástanácsok komoly emelő erőt jelentenek majd a vállalatok gazdaságos termelése, a magasabbfokú termelékenység elősegítésében. Figyelembe véve azt, hogy nálunk a tervgazdálkodáshoz szükséges anyagi, pénzügyi eszközök takarékos, ésszerű felhasználása érdekében - ellentétben Jugoszláviával - az állam jobban beleavatkozik a vállalatok tervének, profiljának kialakításába, a munkástanácsok szerepe is módosul, s nem annyira irányító, mint inkább igen komoly mértékben segítő jellegű feladatokat végez a vállalati irányítás megjavítására. Ez egyáltalán nem csökkenti a dolgozók demokratikus jogait, ugyanakkor segít megoldani azt a kérdést, amit Jugoszláviában nem tudtak megoldani: nevezetesen azt, hogy ne lehessen egyes vállalatok dolgozóinak érdekeit az összdolgozók [sic!] érdekei fölé helyezni, vagy egyes szűkösen rendelkezésre álló nyersanyagokat fölöslegesen elvonni a népgazdaság más, fontosabb ágától. Alapvető probléma még, hogy a pártszervezetek vezetőinek és tagjainak tekintélyes része nem tudja elvonatkoztatni magát a jelenlegi kedvezőtlen helyzettől, és nem tesz különbséget a munkástanácsok működésének jelenlegi tartalma s a kialakítható tartalma között. Nem látják benne az újat, az emelő erőt, hanem csak a párttal sok helyen szembenálló, politizáló munkástanácsokat. Mindez együttesen azt mutatja, hogy erősen bonyolult a helyzet, sok az összefüggő probléma, amelyek kölcsönhatásaiban nagymértékben akadályozzák, nehezítik a gazdasági és politikai kibontakozást. II. Ahhoz, hogy a munkástanácsok ténylegesen az üzemi demokrácia hű kifejezői lehessenek, elsősorban biztosítani kell működési lehetőségüket. Meg kell határozni tevékenységük kereteit. Biztosítani kell, hogy a munkásosztály, a dolgozó nép, a szocializmus ügyét vigyék előbbre. Ugyanakkor tudomásul kell venni azt, hogy hazánkban a munkástanácsok a legrosszabb politikai és gazdasági körülmények között születtek, ezért feladatainknál is ebből kell kiindulni. 1. Az üzemi demokrácia gyakorlati megvalósításának első feltétele a viszonyaink között megvalósítható vállalati önállóság kiszélesítése és az anyagi érdekeltség növelése oly módon, hogy az üzemek dolgozói a végzett munka arányában