Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)

Bevezetés

műszaki feladat, így nem lehet számítani nagy munkakedvre, aktivitásra a műszakiak részéről. Ezt sok helyen úgy játsszák ki, hogy a művezetőket tilalom ellenére „kiemelt csoportvezetőnek" teszik, és így 2 600 Ft maximumig kereshet. A bérrendszer kialakításához és a béremelés egyes dolgozók közötti elosztásához az újpesti üzemek vezetői és munkástanácsai általában nem mertek hozzányúlni, az Izzóban például a művezetőkre bízták minden felsőbb irányítás nélkül. Ennek eredménye, hogy egyes művezetők 17 Ft-os órabéreket is kialakítottak. Nem a III. negyedévi teljesítményhez és bérszinthez igazodtak, hanem az október 23-a óta már kiverekedett magasabb bérekre számolták ki az emelést. Ugyanis, ha a III. negyedévi átlagkeresethez igazodtak volna, egyeseknél a 23-a utáni bérekhez viszonyítva csökkenés állna be. A dolgozók türelmetlen, várakozó hangulatban várják, hogy mi lesz a bérük. Az AUDIO-ban amikor megtudták, hogy mennyit kapnak a múlt hét csütörtökön, a részlegek rövid időre leálltak. A KGM és a Könnyűipari Minisztérium is a gyárak nagy részének kevesebb béralap-emelést adott, mint amiből a rendeletet végre lehet hajtani. De mindkét miniszter a párt intéző bizottság közbelépésére nagyon könnyen adott pluszpénzt. így emelték fel a béralapot az Izzóban plusz 10%-ról 14,2%-ra, a Magyar Pamutban 12%-ról 14,4%-ra. Az Izzóban sikerült elérni, hogy darabbért vezessenek be, és a régi teljesítményekhez kössék. Mint számos üzemben, itt is a dolgozók hallani sem akarnak a normákról, de a darabbért helyeslik, sőt követelik, főleg a kvalifikált szakmunkások. Több újpesti üzemben a karbantartók lényegesen több emelést követelnek maguknak, és ehhez a vállalatok külön béralapot kérnek. Mivel itt magas képzettségű munkások dolgoznak, és nélkülük az üzem nem tud meglenni, ezek a vállalat otthagyásával fenyegetőznek. A Magyar Pamutban például az előírt 5-8,17 Ft órabérek helyett 612 Ft-ot követelnek. A Magyar Pamutiparban, általában az újpesti textilgyárakban elég jó a hangulat. Kiszámították, szakmánként milyen lesz az átlag-órabér, és ezeket jól fogadták. Átlagban 100 Ft-ot legalább megkapnak, de még nincs lebontva minden egyes munkásra. A textiliparban 23-a előtt 16 gépről 8-ra tértek át és most 8-ról 4-re-3-ra fsic!j akarnak. Azt állítják, hogy mennyiségileg ezzel csak átmeneti lesz a csökkenés, de minőségileg javulni fog a munka. A hangulat eredménye, hogy a fonodában 90%-os, a szövődében 99%-os, a vigogne-fonóban 102%-os napi teljesítményt is elérnek. Óbudán a munkások nem ismerik, hogy ők hogyan részesülnek a 10-15%-os emelésben, ezért az a hangulat, hogy ez csak ígéret, de a kormány nem tartja be. A textilgyárakban az órabérekben hajtották végre az emelést, de a munkások ezt sem ismerik. A Hajógyárban egyesek 30-40%-os emelést kaptak, mások semmit sem. A Goldbergerben egymagában a hengernyomók és karbantartók fizetésrendezésére százezer forinttal többet fordítottak, mint amennyit az egész gyárra kaptak, így a többire nincs pénz. Ez a textilkikészítő üzemekre is jellemző. A Pamutkikészítőben széles körben az a nézet, hogy 1945 előtt jobb volt a munkások helyzete. Mindkét kerületben rossz és elkeseredett hangulatot szül az, hogy a textilgyárakban az 1 000 Ft-on felül felvett csomagok árát levonják. Az Építésügyi Minisztérium területén 10-15%-os emeléssel kapcsolatban kiadott órabér-átlagkeresetek egyes nagyvállalatoknál az október előttihez képest csökkenést jelentettek. A minisztérium országos átlagbérekhez adta a plusz 10%-ot,