Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
és lehetővé tette a vállalatoknak, ahol egyesek ezt a bért keveslik, ott a korábbi normára adjanak még 10%-ot. A dolgozók részéről általános az olyan jellegű követelés, hogy kb. 50%-kal csökkentsék a normájukat, és erre kapják a 10%-os emelést. Az építőipari vállalatoknál jellemző, hogy nem akarnak órabérben dolgozni, ezért a munkástanácsok általában a régi darabbér-értékre adnak 10%-ot. Mivel azonban gyakorlatilag nem termelik meg a régi szintet, így a kereset nem lesz 10%-kal magasabb, hanem csökkenni fog. A minisztérium lehetővé tette, hogy ahol a munkástanács túl feszesnek tartja a korábbi normákat, ott 90% vagy ennél alacsonyabb szinthez adják az emelést. Az építőipari vállalatoknál is komoly nehézségeket okoz a szakszervezeti demagógia. Szakszervezet részéről kb. 40%-kal magasabb bért ígértek meg és alakítottak a rádión és sajtón keresztül. Mivel ez nem valósítható meg, visszaüt a szakszervezetre. A szakszervezet tiltakozása miatt nem írta elő a minisztérium a bérekhez kötelezően a tavalyi termelési szintet, állandó ellentét van e kérdésekben a minisztérium és a szakszervezet között. A rádió és a sajtó a bérkérdésekben nem segít megfelelő légkört, hangulatot kialakítani. A Népakarat december 19-én közölte Gáspár elvtárs nyilatkozatát: „a minimális kereseteket a jelenlegi gyakorlat szerint 800 forintban állapították meg... Mindenütt, ahol nincsenek meg a technikai és műszaki feltételek, szüntessék meg a normákat..." A Népakarat novemberben közölte a Vasas-elnökség november 17-ei határozatát, hogy a megállapított személyi órabérek biztosított bérnek tekintendők, más szóval a teljesítménytől teljesen függetlenek. 294 A rádió riportot közölt a Csepeli Fémműből, hogy annak nem elégséges az átlagos 14%-os emelés, hanem ezen felül még 1 Ft-tal kell a béreket emelni. A kohászati vállalatok értekezletén Kisfaludi Ervin, a SZOT képviselője kijelentette, hogy a munkaügyi fogás az, hogy a felemelt bérhez a munkásoknak a régi teljesítményt nyújtaniuk kell. Emeljék csak fel a béreket, s ha a régi teljesítmények eléréséhez több pénzre lesz szükség, a minisztérium dolga, hogy azt megszerezze. Javaslatok: 1. A racionalizáláshoz a. A kormány részéről tegyenek olyan nyilatkozatot, amely meggyőzően magyarázza a leépítések és a munkanélküliség okait, emlékeztet arra, hogy a sztrájk idején megmondta a kormány, hogy ez hova fog vezetni, megmondja, kik felelősek a munkanélküliségért, másrészt megmutatja, milyen erőfeszítéseket tett a kormány, hogy minél minimálisabb legyen a munkanélküliség, minél emberségesebb legyen. Ugyanakkor aláhúzza nyomatékkal, hogy nem engedi a vezető posztokról kiszorítani a munkáskádereket, és megvédi a kommunista szakembereket minden területen. b. Felelősségre kell vonni a legsürgősebben - személyre való tekintet nélkül - mindazokat, akik szabotálták a korábban szükséges intézkedéseket (kormánybiztosok kinevezése stb.), és még e hét folyamán minden olyan vállalat, intézmény élére, ahol ez elkerülhetetlen, az illetékes pártszervvel egyeztetett személyek közül a kormánybiztosokat ki kell küldeni. 294 A vasutasok döntöttek magatartásukról és követeléseikről. Népakarat, 1956. november 18.
