Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

az, hogy a felszabadulás után, a tanács-rendszer megalakulása előtt, a különböző koalíciós pártok versengtek a különböző pozíciókért. Ez a harc végérvényesen nem dőlt el, hanem kompromisszumosán dőlt el, és ezt a momentumot magán viseli az apparátus személyi összetétele is. A Politikai Bizottság másik megállapítása az, hogy az ellenforradalom után tulajdonképpen második kompromisszum jött létre, és az apparátus ez után sem mentesült következetesen az irredenta elemektől. Végeredményben tehát az apparátus nem lett véglegesen megtisztítva azoktól a különböző elemektől, akik az ellenforradalomban kompromitálva voltak. Ennyit erről a problémáiól. A következő dolog, ami szintén az osztálypolitikához tartozik és ahol még további javítani valók vannak: a vállalatok tevékenysége. A Politikai Bizottság megállapította, hogy a vállalatok tevékenységében is van bizonyos önfenntartó szemlélet. Mit ért ezalatt a Politikai Bizottság? Ezek a vállalatok főleg szolgáltató vállalatok, amelyek a lakosság igényeit elégítik ki - és elsősorban arra vannak hivatva, hogy a lakosság igényeit elégítsék ki - mégis előtérbe kerül ezeknél a vállalatoknál a szűk vállalati szemlélet, vagyis az, hogy a tervüket teljesítsék, hogy a prémium meglegyen, és egészen tizedrangú kérdés egyes helyeken az, hogy mi lesz a lakosság igényeivel, illetve, hogy a lakosság hátrányosabb helyzetbe kerül-e ezáltal vagy sem. Amit most említek, az nem a Fővárosi Tanács hibája volt, de feltétlenül a Fővárosi Tanács feladata, hogy segítsen pl. a kereskedelem terén. Az összlakosságnak az lenne az érdeke, hogy szombaton és vasárnap a munkások és a háziasszonyok legalább egy-két helyen tudjanak vásárolni, továbbá hogy szombaton délután néhány állami áruházat nyitva kellene tartani, vasárnap reggel pedig néhány KÖZÉRT üzletet kellene nyitva tartani, ahol a háziasszonyok kenyeret vagy egyéb szükséges dolgokat tudnának vásárolni. Itt a vállalati érdek ütközik a szélesebb tömegek érdekeivel. Tény, hogy a szakszervezet olyan intézkedést hozott a kereskedelmi alkalmazottak érdekében, hogy ők is munkások, dolgozók, tehát nekik is jár a vasárnapi pihenő, és ennek következtében a lakosság széles tömegei hátrányt szenvednek. Pedig meg lehetne oldani a kérdést úgy, hogy a lakosság sem szenvedne hátrányt, és viszont az alkalmazottak szempontjából is meg lehetne oldani inspekció tartásával vagy egyéb módon. Ez a példa világosan mutatja, hogy miként kerül szembe egy szűkebb körű dolgozó réteg érdeke a társadalom érdekeivel. A Budapesti Pártbizottság nemrégiben tárgyalta a helyi ipar problémáját. Itt is megállapította, hogy a javító vállalatok és általában a lakosság igényeit kielégítő vállalatok az évek folyamán átalakultak új iparcikkeket előállító vállalatokká, és ennek következtében a lakosság javítási igényeit nem tudják kielégíteni. Ezen a téren is két érdek ütközik össze. Helyes volna, ha a főváros vezetői ezekben a kérdésekben olyan értelemben intézkednének, hogy a lakosság érdekei ne szenvedjenek csorbát. Mit tudna tenni itt a fővárosi frakció? A legfontosabb feladat az, hogy mi, fővárosi tanácstagok a magunk területén ahol dolgozunk, éberen őrködjünk azon, hogy az osztálypolitika érvényesüljön. Ezen túlmenően azonban igen széles tevékenységi területünk van, ahol segíteni tudunk. Ez a terület elsősorban az állandó bizottságok tevékenységi területe. Az állandó bizottságok részt vesznek annak az osztálynak a munkájában, amely mellett működnek, és itt az állandó bizottságok sokat tudnak segíteni. Külön-külön