Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

nyéknek és rendeleteknek a végrehajtása közben eltorzul ez a politika, és nem egy esetben, igen gyakran, a munkásosztály érdekeit is sértik. Közelebbről megnézve a dolgot, hogy ez miből adódik, azt hiszem, hogy ezt alapvetően a hibás szemléletre vezethetjük vissza, másrészt - amit a határozat is megállapít a tanácsok apparátusának összetételére. Először veszem a szemléletet. Ez a bürokratikus szemlélet, amely a dolgok mögött nem nézi meg, hogy kinek az ügyét intézi, hanem csak a paragrafusokat nézi, és csak az a lényeges, hogy az ügy a paragrafusok szellemében elintéződjön, és nem nézi azt, hogy az ügyben ténylegesen egy munkásnak az igaza van érintve. A másik, ami szintén mint szemléleti kérdés vetődik fel: a politikai harc elől való kitérés. Egyszóval: a politika mentesség nagyon sok esetben érvényesül a tanács munkájában, a politikai harc elől való kitérés és az ügyeknek inkább az elsimítása, mint a világos, egyenes állásfoglalás különböző politikai kérdésekben, vagy az ügyek elintézésében. A hibás szemléletről lévén szó, a Politikai Bizottság többek között megállapítja, hogy a Fővárosi Tanácsnál érvényesül bizonyos autonomista szemlélet. A Politikai Bizottság megállapította, hogy ez elsősorban olyan hányba hat, hogy a központi hatalomtól való függetlenedési törekvés nyilvánul meg, vagyis nagyon sok emberben bizonyos értelemben még mindig él a felszabadulás előtti Városháza szelleme, amelynek ellenzéki arculata volt az akkori kormányzattal szemben. Ezek a nézetek még mindig hatnak a jelenlegi vezetőkre is, és ezek a nézetek a központi hatalommal szembeni törekvésekben nyilvánulnak meg egyes esetekben. Itt szeretném megemlíteni - ami ugyan a Poütikai Bizottság ülésén nem hangzott el -, hogy van bizonyos összefonódás, vannak baráti, rokoni kapcsolatok. A kerületi tanácsoknál, de a Fővárosi Tanács egyes osztályainál is tapasztalhatunk ilyen dolgokat. Ez azt jelenti, hogy a „kéz kezet mos" elve alapján intéznek el ügyeket, vagy a „ne szólj szám, nem fáj fejem" elve alapján intéződnek el a dolgok. Ide tartozik a közvéleményben eléggé ismert, úgynevezett „szocialista összeköttetés". Tehát: a „szocialista összeköttetés" révén nagyon sok ügyet lehet intézni, és ennek elég nagy híre van a munkásság és a lakosság körében is. Ezek azok az irányzatok és helytelen szemléletek, amelyekkel szemben politikailag ténylegesen fel kell venni a harcot. Ezekkel a szemléletekkel és az ilyen tendenciákkal szemben fel kell venni a harcot a Fővárosi Tanács egész területén, és ez nemcsak az apparátusra vonatkozik, hanem a Fővárosi Tanácsra is, amennyiben ilyeneket tapasztalunk. EmHtettem, hogy két okra vezethető vissza az, hogy az osztálypolitika a munka közben sérelmet szenved. Az első okról már beszéltem, a másik ok: az apparátus. Nem akarok itt részletesen foglalkozni az apparátussal, hiszen a Végrehajtó Bizottság külön tervet készít arra vonatkozóan, hogyan kívánja az apparátus összetételét megjavítani, másfelől nevelő munkával hogyan kívánja az apparátust jobbá tenni. Mégis fel kell vetnem néhány lényeges szempontot, amelyekkel rá akarok mutatni arra, hogy itt vannak problémák. Erre vonatkozóan két alapvető megállapítása van a Politikai Bizottságnak. Az egyik