Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

arról, hogy amennyiben lehetséges, szakosítani kell egyes elvtársakat, akiknek a munkaköre azt lehetővé teszi, és azt tovább kell fejleszteni. Ezen túlmenően azonban nincsenek megadva olyan alapvető feltételek, mint pl. az, hogy a törvények és a különféle jogszabályok a rendelkezésünkre álljanak. Enélkül pedig nem tudunk jó munkát végezni, és ha az ember ezeknek a birtokában volna, akkor sokkal jobban tudna állást foglalni egyes kérdésekben. Helyes lenne tehát a frakciónak abban az hányban tevékenykedni, hogy a fővárosi tanácstagok kiigazodhassanak ezen a területen, és oda hatni, hogy mindenkinek rendelkezésre álljanak legalábbis azok a törvények és jogszabályok, amelyek az ő saját területére vonatkoznak, hogy azokat ismerjék és azokban elmélyedhessenek. Olyan javaslat is felvetődött, hogy egy-egy fővárosi tanácstag pl. egy-egy osztálynak a munkáját alaposabban megismerhesse és időnként egy-két napot töltsön az illető osztály munkájában és mint külső szemlélő megfigyelhesse, hogyan is dolgozik az illető osztály, hogy közelebbről megismerje az ott folyó munkát és lássa, hogyan folyik azon a területen a közigazgatás. A vezetőségi ülésen felvetődött még egy igen lényeges és fontos szempont: ahhoz, hogy a lakosságot és elsősorban a munkásokat jobban bevonhassuk a községpolitikai és az államigazgatási munkába, nagyon lényeges előfeltétel az, hogy a pártszervezetekben felismerjék ennek jelentőségét és nagyobb segítséget adjanak ezen a területen a képviselőknek, illetve a fővárosi tanácstagoknak. Az egyik ilyen központi kérdés a körzeti pártszervezetek problémája. Annak ellenére, hogy erre vonatkozóan a Budapesti Pártbizottságnak és más fontos szerveknek is van állásfoglalása, mégsem sikerült még a körzeti pártszervezetek munkáját ráépíteni a községpolitikai munkára. Márpedig ez az egyik alapfeltétele annak, hogy a lakosság között a községpolitikai munka ismert legyen, hogy érdekeltté tudjuk tenni a lakosságot, a munkásságot. Ezért erre kellene a körzeti pártmunkát felépíteni. Egy további fontos megállapítás az, hogy az állandó bizottságokban és általában azokban a szakbizottságokban, amelyek működnek, továbbá az aktívahálózatban igen kevés munkás van. A feladatunk tehát az, hogy az állandó bizottságok körül működő aktívahálózatot felfrissítsük és azokba munkásokat vonjunk be, hogy ezen keresztül is aktivizáljuk a községpolitikai munkában a munkásokat. Itt kell megemlítenem, hogy ugyancsak egy előttünk álló feladat még mindig: a Fővárosi Tanács fokozottabb megbecsülése. Az elvtársak közül többen elmondották már, hogy munkahelyükön a fővárosi tanácstagok munkáját nem ismerik el egészen mint társadalmi munkát, vagy pártmunkát, és sokszor előfordul, hogy nem engedik el a tanácstagot, vagy nem fizetik meg azt az időt, amikor ő fővárosi munkában van elfoglalva. Biztosítani kell tehát, hogy megfelelő tekintélye legyen a fővárosi tanácstagnak ilyen szempontból is. Természetesen elsősorban pártpolitikai vonalon kell felvetni ezt a kérdést. Ezzel a témával kapcsolatban megemlítem, hogy megvitattuk, hogy a fővárosi tanácsnak, mint helyi államhatalmi testületnek a súlyát, szerepét és tekintélyét hogyan lehetne növelni. Ebben a tekintetben a Politikai Bizottság egészen sommásan megállapította, hogy van fejlődés, azonban itt még sok a tennivaló.